- Én tolom a kocsit! - jelenti ki a jogilag már felnőtt korba lépett, ám viselkedésben még serdülő kamasz közelében sem lévő Taehyung egy izgatott ugrás kíséretében. Szeret vásárolni, de csupán addig, míg azokat nézegetik, amiket kedvel, máskülönben igen hamar megunja, s ennek kivétel nélkül az idősebb idegei látják kárát. A vásárlás azonban közel sem az érdekes dolgokról szól, hanem sokkal inkább a szükségesekről, melyek képtelenek hosszabb távon lekötni a fiú figyelmét, holott neki is érdeke lenne, hogy minden fontosat megvegyenek.
- Rendben - kapja le hátáról a táskáját egy megviselt sóhajjal az idősebb, hogy kikeresse belőle a kocsihoz szükséges érmét, már előre elfáradva Taehyung aktivitása láttán. Hosszú napja volt, úgy érzi, neki ehhez ma kizárt, hogy elég türelme legyen, ám bosszankodás helyett inkább a lista tüzetes átvizsgálásába kezd, a fejében előre felállítva az útvonalat, mely a vásárlás mielőbbi befejezését szolgálja.
A barna hajú fiú a rövid, ám alapos átgondolás után a neki leginkább tetsző sorhoz megy, majd kiszabadítva a legutolsó kocsit, gyors léptekkel a bejárat felé iramodik.
- Mik kellenek? - pillant körbe túlbuzgó lelkesedéssel.
- Krumpli, hagyma, répa - bök baljával egy hanyag mozdulattal a zöldség-gyümölcs részleg irányába, míg szabad kezével a hátizsákját dobja mérnökök által is megirigyelhető pontossággal a kosár túlsó sarkába.
Bár Taehyung nem az egészséges étkezés mintapéldánya, legszívesebben minden második fajta gyümölcsből venne, s minden, ami megakadályozza ebben, az az ételek ára. Majdnem biztos benne, hogy egy halom szükségtelen dologgal fognak hazatérni, de nem, ilyesmi nem fér a keretükbe.
- Én ezt nem akarom tolni! - szólal fel már-már hisztérikusan, alig három perccel azután, hogy magához vette a bevásárlókocsit.
- Hamar meguntad - jegyzi meg Yoongi, átvéve a fémjárgány felett az irányítást.
- Mert nem szeretem…
- Akkor miért akartad? - kérdi, tekintetével a hagymák közt válogatva.
- Mert jó buli.
Lenne mit mondania rá, mégsem teszi. Ha most eléri, hogy a fiú megsértődjön, még később végeznek, amire jelen helyzetben egyáltalán nincs szüksége.
Miközben az idősebb a főzéshez szükséges kellékeket szedegeti, Taehyung a kedvenc gyümölcsein legelteti a szemét, azt latolgatva, melyikből milyen régen evett utoljára.
- Jössz? - kocogtatja meg párja az idősíkban elveszett barnahajú vállát.
- Veszünk kutyakaját? - fordul felé a pillanat egy tört része alatt, ám a választ már nem várva meg, máris robog az állatos kellékek sorához.
- Nincs is kutyánk!
- Akkor Jiminnek - fékez le a legelső polc előtt, s Yoongi további tiltakozását ignorálva a kezébe vesz egy két kilós csomagot.
- Neki sincs…
- És? - pillog rá meglepetten.
- Na, tedd le és haladjunk!
Taehyung aktivitását egy ideig leköti, hogy a bevásárlólistán lévő dolgokat sorolja, valamint Yoongit kooridnálja - természetesen rossz irányba -, de az is csak addig tart, míg le nem állnak hosszabb ideig a fűszereknél válogatni. Nem ért hozzá, és őszintén, nem is érdekli.
Ahogy telnek a percek, úgy lesz egyre inkább nyűgösebb, majd végleg elunva a dolgot, nekikezd kedvenc hobbijának hódolni, csak hogy felhívja magára a különféle növények tanulmányozásában elmerült szerelme figyelmét.
Nem töri a fejét sokáig, csupán az első keze ügyébe akadó dolgot megragadja, s elhaladva a kocsi mellett, számára észrevétlenül, mindenki más számára viszont hallhatóan a kosárba dobja a hozományát. Yoongi nem foglalkozik vele, mindössze magában konstatálja a történteket, és legközelebb csak akkor szentel neki figyelmet, ha megvan az oly’ annyira keresett fűszer.
- Mit vettél? - szemléli a kocsi tartalmát. - Van még otthon cukor, minek másik? - emeli ki, hogy megkeresse a pontos helyét, ahova visszateheti. - Ráadásul ilyen drágát…
- Csak úgy - fogja össze kezeit a háta mögött, s egy ártatlan vállrándítás kíséretében visszafordul a sorhoz, hogy kiválassza a legközelebbi csomagját.
- Te nem is szereted a fahéjat… Azt sem tudom, mi ez… Majd veszünk legközelebb, de most nem kell… Látod, milyen ára van?... Egy sem kell ebből, nem még húsz…
Yoongi nem szólja le, nem idegeskedik, jobbára nem is törődik vele, míg nem indulnak tovább, de kitartóan pakolgat minden felesleges dolgot a helyére.
Éppen egy olyan soron haladnak végig, ahonnan nincs szükségük semmire, a zacskó csörgése és a halk puffanás mégis megállásra készteti.
- Szeretnéd? - veszi ujjai közé és emeli fel az aszalt gyümölcsökkel megpakolt csomagot, hátha történetesen olyan dolog került a kosárba, amit Taehyung komolyan is gondolt.
- Fujj - szalad grimaszba a fiatalabb arca, ily’ módon kifejezve az adott étel iránti ellenszenvét.
- Akkor minek tetted be?
- Csak úgy - villant angyali mosolyt, ezzel azonnali megbocsátást nyerve minden bűnére, amit pontosan tud, és nem is rest kihasználni.
Minekután minden második dologgal eljátszották ugyanezt, egy kicsit engedte is, hogy Yoongi begyűjtse a dolgait, mert mégiscsak érdeke a mielőbbi végzés, de persze ez sem tarthatott túl sokáig.
A tisztítószerek közt járva egy gyors, profi bolti tolvajokat megszégyenítő mozdulattal ragad magához egy csomag mosogató szivacsot, azonban hiába, az idősebb túl közel ment hozzá, és mivel nem akarja leleplezni a hozományát, a háta mögé rejtve vár.
- Jó, nem nézek oda - ereszt meg már az idősebb is egy halovány mosolyt, majd elfordul, míg meg nem hallja a zacskó puffanását. A legtöbbel ellentétben ezt könnyedén kiszúrja, de mielőtt vissza helyezné oda, ahonnan Taehyung levette, elgondolkodik. - Miért nem az olcsóbbat választottad?
- Mert ez szép színes.
- Színeset szeretnél? - ad választási lehetőséget, áldozva néhány wont a fiú boldogsága érdekében - nem mintha őrá várna az a sok mosatlan, amit két nap alatt termeltek a konyhában.
- Van még otthon egy csomó - adja meg a kegyelemdöfést, mit Yoongi már csak egy lemondó sóhajjal konstatál.
A nagyjából fél órásra saccolt, mégis közel másfél órásra sikerült bevásárlás végéhez közeledvén is érik az idősebbet meglepetések, miközben a szalagra pakolja a megvásárolandó holmikat. Bár azt hitte, Taehyung minden próbálkozását sikeresen hárította, egy ismeretlen süti, két beazonosítatlan nyalóka, és egy aprócska, kutyáknak szánt jutalomfalat bukkan fel a kosárban.
- Ezt vidd a helyére - nyomja kezébe az állatoknak készült nasit, a többit szándékosan figyelmen kívül hagyva.
- De messze van…
- Nem érdekel.
- Nem érnék vissza, mire végzel.
Se ereje, se kedve ezen vitázni, főleg, mert Taehyungnak igaza van, így hát kikapva ujjai közül a jutalomfalatot, egy hanyag, kívülállók számára nehezen észrevehető mozdulattal a pénztár mellett felállított rágós álványra helyezi, végesnek tekintve a mai oda-vissza pakolászós játékot.
- Ahh, milyen fárasztó veled várásolni - nyújtózik hosszasan kifelé menet a barnahajú.
- Velem…?!
