JiKook - Áldozat

Jimin emlékszik. Elméjébe tökéletesen és kitörölhetetlenül beleégtek a képek, ahogyan élete szerelmét egy nálánál jócskán fiatalabb fiú tette magáévá, a saját ágyukban, hol már annyi gyönyörű éjszakát éltek meg, hogy bizalma teljesen jogos volt a férfi felé. Tévedett. Az egyébként megtörhetetlen dominánsabb fél nemét meghazudtoló hangokkal adta a srác tudtára tette által ért tetszését, egy pillanat alatt összetörve az akkor még naiv Jimin szívét, és egyben álmait.

Azóta lassacskán négy év telt el úgy, hogy Jimin sosem talált vissza ugyanazon partnere ágyába kétszer. Eleinte csupán a csalódottság hajtotta, hiszen, ha már máshoz megy a párja, akkor valamit nem jól csinál. Legalábbis így hitte. Majd a düh és a bosszúvágy vezérelte le a csakhamar törzsehelyévé vált bárba, s végül a megszokások rabja lett, olyan mélyre ásva egykori mivoltját, ahonnan esélytelen lenne visszahozni. Nem mintha akarná…

Ám Jimin nem az az ember, akit bárki megkaphat, sőt, minél inkább könyörög az illető, annál távolabb kerül tőle. Jimin kiszemel, felmér és a legváratlanabb pillanatban kap el, kedvétől, valamint a helyzettől függően váltogatva a szerepét.

Az olykor lányokat megszégyenítő szépséggel megáldott férfi másnapra akár a környék leghelyesebb hímneműjévé válhat, kiválasztottjához mérten. Olyannyira tökéletesen játssza a szende szűz, meg a tapasztalt felnőtt szerepét, hozzá társítva a már jól megformált személyiségeket, hogy már maga sem tudja, ki is ő valójában. De nem is érdekli.

A költözés, új hely, új szokások, új kihívás mind-mind csak bosszúság Jimin számára, hiszen ez együtt jár pár nap egyedülléttel is, amitől máig ódzkodik, tisztában léve az okával, melyet képtelen beismerni. Elégedett az életével, s többre nem is használja az eszét, mint amire feltétlen szüksége van a kalandjaival kapcsolatban.

Azonban legvadabb álmaiban sem hitte volna, hogy rögtön emberére akad, ráadásul nem is akárkire…

A közeli bárba betérve, első benyomásának gondolatát elnyomja a hangos zene, a rengeteg füst és a szemet sértő villogás, helyből távozásra késztetve őt, mielőtt beletalál őrülni ebbe a buzgásba. Nincs ellenére egy jó buli, csakhogy ez nála messze van a jótól. Az érzékeit bántó behatások mellett viszont ott a csillapíthatatlan vágy, és a tudat, hogy otthon úgysem várja senki, így végül lenyelve az ellenszenvét sétál a pultig, hogy felülve az egyik előtte lévő, magas, fémkeretes székre, kikérjen magának valami kellően ütős italt.

Míg a kedvcsinálójára vár, tekintete az emberek közt cikázik, felmérve a lehetőségeit. Ezúttal egy vadabb kinézettel vágott neki az éjszakának, pezsgőszőke tincseit némi hajzselével kellően vizes hatásúra varázsolva, mihez társul egy szolidabb smink, pont annyi anyaggal, hogy lehetőleg senkin ne maradjon ott az arca, akivel kicsit is közelebbről összeismerkedik. Tél lévén a világos pólót egy sötétebb khaki dzseki fedi, nyakán és ujjain az ehhez illő ékszereket viselvén. Jelenleg, ha van is esély valamire, egyelőre csupán szaglászik…

Már épp fordulna az italához, mikor szemei megakadnak egy tőle nem messze lévő, kifejezetten magas, izmos fiún, kin a feltűnő ruhának köszönhetően minden fontosabb rész tökéletesen domborodik. Nem az ízlése, ráadásul pimaszul fiatalnak is tűnik, ugyanakkor úgy játszadozik az előtte lévő középkorú férfival, mintha minimum a szakmája lenne. És nem is téved…

Szemöldökeit összevonva figyeli, ahogy hol kacérkordva bújik, hol pedig elutasítóan távolodik, mindvégig kivívva partnere szakadatlan érdeklődését, mérnöki pontossággal bemért, könnyed érintéseivel. Csak a vak nem látja, miszerint semmit nem akar tőle, ám a férfi agyát már eltelítette a köd, bármit megadna érte, és meg is ad.

Amint a fiú zsebei megtelnek papírpénzzel, s az alak kellően ittas már, egy utolsó, szégyentelen kacsintás kíséretében hagyja ott, hogy egy ajtó mögött eltűnve távozzon, alig fél percig, minden bizonnyal, csupán a hozomány letétele végett.

Egy pillanatra megdermed, fejét a plafon felé tartja, és egy gondterhelt sóhajt követően lehunyt szemekkel áll, kitéve magát a villódzó fények által nyújtott láthasóságnak, melyet Jimin nem is rest kihasználni.

Izzadt, barna tincsei hátra hanyatlanak, még inkább gyermeki látszatot csalva a jó indulattal is huszonkettő évesnek mondott fiatalnak. Ezt hívnák bárány bőrbe bújt farkasnak? Pedig ez a srác egy hiéna…

Majd, mint aki ott sem volt, a bár egy másik szegletébe iramodik, könnyedén megtalálva legújabb áldozatát, kit pontosan ugyanabba a csapdába csal, akár előbbi partnerét, annyi különbséggel, hogy az új elmúlt ötven is, valamint már most taj részeg.

Jimin egész este a fiút figyeli, hogy megértse a technikái és cselekedetei mögött rejlő történetet. Nincs nehéz dolga, ugyanis a választék elég csekély, ráadásul volt mindenfélével dolga, tehát gyakorlott ezen téren. Az éles esze és pontos következtetései adatták meg neki eme furcsa partner szerzési lehetőségeit, melyet az évek során sikerült tökéletesre fejlesztenie.

Ezúttal nem vadászott, csupán megfigyelt, majd mikor éjféltájt bizonyossá vált, miszerint a fiú a bár egy alkalmazottja, könnyű szerrel hagyta ott, azon biztos elhatározással, hogy este újfent meglátogatja. Nem feltétlen mindig olyan emberek az áldozatai, akik külsőre megragadják, sőt, szívesebben hódol a kihívásoknak, mit ebben a kifejezetten erkölcstelennek vélt srácban meg is talált. Szereti, ha valaki hasonlít rá, ami ugyan könnyít a feladaton, a jutalom annál édesebb számára.

A stílust és a kinézetet megtartva tér vissza következő éjjel a bárba, bízva benne, hogy a fiú ezúttal is ott lesz, s szerencsére nem is kell csalódnia, ugyanis a küszöb átlépését követően rögtön meglátja kiszemeltjét a bárpult mögött, még esélyt is nyerve a közeledésre.

Nem mutat érdeklődést, nem szentel neki komolyabban publikus figyelmet, mégis minden érzékszerve őrá van éleződve, ahogy elé sétálva kéri ki a véleményét, hogy szerinte, milyen ital lenne megfelelő a számára. Hamar bebizonyosul a fiú segítőkészsége, jelezve Jimin számára, hogy kapható az ismerkedésre.

Finoman közeledik, minden tolakodást mellőzve, olyan kérdésekkel, amik bárki más számára egyszerű semmiségek, mégis annyi mögöttes tartalmat hordoznak, hogy a férfi ebből később már minden gond nélkül tud majd építkezni.

Jungkook. Egy jelentéktelen név lenne, mint az összes többi, amit alig az éjszakáig volt képes megjegyezni, vagy helyesen gondolja, hogy lapul még mögötte más is? Erre azonban nem pazarolja az agysejtjeit, részéről mindegy, ki a fiú, ráadásul sokkal inkább lefoglalja, hogy huszonnégy éves, ilyen kinézettel...

Természetesen, Jungkook nem marad mellette végig, elmondása alapján nem túl csekély fizetését még ki is kell egészítenie mások lehúzásával, de időről-időre visszatér Jiminhez, naivan bizalmat szavazva álszent szavai hatására. Lerí róla óvatlansága, egyre könnyebb és könnyebb prédává téve saját magát, mit sem sejtvén, hogy tulajdonképpen mit szabadított egyébként is becstelen valójára.

Jimin az éjszaka folyamán rengeteg új információ tulajdonosa lesz, de vannak dolgok, amikért nagyobb erőfeszítések megtétele szükségesek, így hát kénytelen-kellet, de titokban követi Jungkookot a műszakja lejárta után, hogy aztán saját munkahelyén bánhassa meg sokszorosan az alvás nélkül töltött órákat.

A legtöbb esettel ellentétben, ezúttal napokig húzódik a feltérképezés, mindenáron biztosra menve a dologban. Azonban, hiába a rengeteg bele ölt idő, Jiminnek semmivel nem lett szimpatikusabb Jungkook, de mivel kizárólag szexre kell - mint mindenki más, aki a hálójába akad -, pont nem érdekli a jelleme, személyisége, szokásai, még ha már tudja is ezek nagyját.

A kiválasztott nap egy olyan dátumra esik, mikor a fiú biztosan nem dolgozik, ez viszont nem feltétlen könnyíti meg Jimin dolgát. A többemeletes lakóház körül dekkol a hideg éjszakában, megfigyelve, hogy Jungkook mikor tér haza, minden bizonnyal egy partiból, merthogy hajnali három tájékán botorkál el egymaga a kapuig, hogy némi szenvedést követően bejusson rajta. Jimin nem mozdul, s bár már nem érzi a végtagjait, hűen vár, hogy a fiú lakásának minden villanya le legyen kapcsolva, jelezvén, miszerint az áldozat elvonult aludni. Legalábbis, Jimin ezt reméli.

Hátizsákjának pántját megigazítja jobb vállán, egy fájdalmas nyögés kíséretében feláll, a kesztyűit magára húzza, majd megindul az épület felé, ahova a kilesett kóddal akadálymentesen bejut. Mindig kockázatos a sokemeletesekbe való vadászat, mert itt nincs lehetőség az ablakon át szökni, ha netán egy ballépés során kihívják rá a rendőrséget. Volt már erre példa.

Az újszerű lift akadozás nélkül viszi fel a tizenharmadikra, hol kiszállva, óvatos léptekkel közelíti meg az esedékes ajtót. Rengeteg szám van a fejében; régebbi klienseké, Jungkookból kiszedett lehetőségek, amik java dátumok formájában kerültek a tulajdonába. Nincs sok lehetősége, a ketyere hangja bármikor felébresztheti a fiút, ezért külön odafigyeléssel állítja össze azt a hat számjegyet, ám ennek ellenére az első próbálkozást elbukja. Vár, fülel, majd, amint újra készen áll, megpróbálkozik a következővel, s a tompa kattanás tudatja vele, hogy ezúttal nyert ügye van.

Nem ismeri a terepet, de nem is aggódik ezen, csupán mobilját előkapva világít a lába elé és oson az apró méretű lakásban, néhány pillanat alatt megtalálva a mélyen szuszogó fiút.

A szobája letisztult, az ágykerete pedig pont ideális Jimin elképzeléseinek megvalósításához. Lehetne jobb is, volt már szerencséje több lehetőséget rejtő helyszínhez, de nem panaszkodik, pont hidegen hagyja.

Hátizsákját hasához húzva túr az aljára, előveszi a két bilincset, s a cipőit, valamint a kesztűit az ajtó mellé téve, átoson a fa parketta recsegő felületén. Mielőtt még Jungkooknak lehetősége lenne felkelni a zajra, Jimin ledobja a táskáját, rá veti magát és a másodperc egy tört része alatt ejti rabságba a kezeit, lefegyverezve ezzel legújabb áldozatát.

Jungkook megriad, összerezzen, majd ordít. Ordít, mint akinek a torkát vágják, rúgkapál, védekezik. Jimin első gondolata, befogni a fiú száját, de az évek és a rutin az ötlet ellen szólnak, megkímélve az esetleges harapástól. Gyorsan kell cselekednie, nem mellesleg, még a fájdalom is ott van, amit a fiatalabb lábai okoznak, nincs oka tétovázni. Erőszakosan beköti a megrettent Jungkook ajkait, minimálisra csökkentve az általa kibocsátott hangokat, majd hátrébb araszolva foglalja el a combjait, ezzel megfékezve a további rugdosást.

Finoman hozzá szól, az arcára simít, felfedi kilétét, valamivel kevesebb ellenállásra bírva Jungkookot, ám inkább a fokozatos fáradás számlájára írja. Mosolyogva nézi, ahogy vergődik, a bilincseket rángatja, közben feltárva neki minden olyan információt, amit semmiképpen sem kellett volna megosztania vele. Többet úgysem szándékozik kiélvezni a fiú társaságát, ha meg ezek után más csapdájába esik, magára vessen, ő mindent megtett ennek elkerülése érdekében.

Jimin sóhajt, már nagyon unja a várakozást. Olyan rég volt bárkivel, hogy csupán maga a gondolat is szűkké teszi a nadrágját, azonban hiába jött lényegében megerőszakolni a fiatalabbat, sokkal élvezetesebb számára, ha bevonva a másikat hajthatja irányítása alá.

Tekintetét végigfuttatja Jungkook pizsamának használt, egyszerű, vékony pólóján, kinyúlt bokszerén, minden takaratlan felületén, és végül kócos, barna tincsein, a fiú egy teljesen más oldalát megismerve ezzel. Jimin előre dől, merevedését a fiatalabb ölére nyomja, s hezitálás nélkül hint puszit az arcára, apró, nyálas léptekkel elindulva a nyakához. Már kitapasztalta az emberek legsűrűbb gyengepontjait, illetve a technikákat, amik segíteni szoktak, így csak remélni meri, hogy hamarosan végleg beadja a derekát partnere.

Jungkook izmai elernyednek, nem hadakozik tovább. Együttműködésről szó sincs, próbálna elhúzódni, de közel sem akkora intenzitással, mint néhány perccel ezelőtt. Jiminnek sejtése sincsen, milyen érzés vadászból vaddá válni, ő sosem lenne ennyire elővigyázatlan, sőt, a gyanakvás már teljesen felemésztette hasonlóan naiv, gyermeteg énjét, de igyekszik legalább egy kicsikét együttérezni vele, megengedve, hogy a maga tempójában fogadja el a sorsát.

Míg ajkai Jungkook nyakát és fülét kínozzák, csípője lassan, ütemesen mozog ágyékán, minél több ingerrel szembe állítva a fiút, hogy mihamarabb behódoljon az akaratának. Hallja, hogy morog, néhány szitokszót ki is tud venni, de a teste ellene van, lépésről lépésre elárulva őt, fokozatosan növekvő izgalmat biztosítva Jiminnek.

Fogai a puha bőrbe csípnek, ujjai pedig észrevétlenül a lenge póló alá hatolnak, felfedező útra indulván a kidolgozott hasfalon. A másikat próbálja izgatni, de minden megszaporodott érintéssel ő lesz keményebb, már ha ez lehetséges még jelenlegi állapotán túl.

Ám nem minden alakul a terv szerint, merthogy Jungkook csikis. Nagyon csikis. Jimin felegyenesedik, ledobja a vékony dzsekijét, valamint pulóverét, majd minden előjel nélkül ketté tépi a fiút fedő felsőt, szabad rálátást nyerve még több felületre. Ha más nem is, ez kifejezetten tetszik neki.

Kezeivel kétoldalt megtámaszkodik, előre dől, s nyelvét a kulcscsontra feszülő, bársonyos bőrre nyomva indul megkeresni a fiú határait. Apró nyálcsíkot húzva maga után tér jobboldali mellbimbójára, és ugyan éppen csak, de biztosra véli, hogy Jungkook feljebb nyomta magát, ezzel folytatásra bíztatva őt. Fogaival gyengéden rádolgozik, szívja, szopogatja, tekintetét végig a fiú szemein tartva, figyelve a változást. A másikra halad, végigjárva ugyanazon utat, néhol kezeivel rásegítve, elfojthatatlan mosollyal kiélvezvén a fiatalabb feltörő szenvedését.

Jimin nyelve a kisejlő kockákra siklik, elidőzve minden vonal alaposan körülírásával, amíg végül el nem ér a köldökéig. Belecsókol, ezzel egyidejűleg tenyerét Jungkook félmerev tagjára szorítva, majd immár némi segítség kíséretében megfosztja az utolsó, őt takaró ruhaneműtől, ám azt a kevés törődést is, amit eddig a fiú nemességének szentelt, hanyagolva árasztja el csókokkal csípőcsontját, combjait. Jobb lábát feltolva hasal közéjük, s Jungkook hajlatába nyalva rombolja le hamarosan véglegesen ellenállása szilárd falait.

A fiatalabb megremeg, légzése egyre szaporább, de a dac még mindig nagyobb úr, hiába nem áll már semmi az ő oldalán. Nem ellenkezik, egyáltalán nem is mozdul, inkább erőnek erejével tartja magát minden óvatlan visszajelzés ellen.

Jimin elegendően kiszórakozva magát fog hirtelen Jungkook tagjára, s végignyalva rajta kapja be tövig, majd áll neki kíméletlenül szívni, nyalogatni, ezzel elérve, hogy pillanatokon belül teljes pompájában csodálhassa azt ujjai között.

Eszében sincs lassítani. Gyakorlott mozdulatokkal kínozza partnerét, minden percben a beteljesüléshez közelebb juttatva, ám a nagy pillanat elmarad,  nem szándékozik megadni neki, amit akar. Játszadozik vele, húzza az agyát, feszítgeti a határait, hogy aztán elégedetten húzódjon el, megérezve Jungkook csípőjének lökését, tanúsítva a fiú együttműködésre való hajlamát.

Fölmászva hozzá kér szóbeli biztosítást afelől, hogy, ha elengedi, rendesen fog viselkedni, ám hiába oldja ki a bilincseket és veszi le a bekötőt, meg hajdani pólója maradékát, mindenre készen figyeli a ködös tekintetű, szaporán lihegő, látszólag fáradt Jungkookot.

A fiú felül, csuklóit dörzsölgeti, miközben Jimin a táskájában turkál, sikosítót és gumit keresve, hogy azokkal együtt térjen vissza, ezúttal a hasára kényszerítve partnerét. Jungkook nem ellenkezik, elvesztve minden realitását tesz eleget az idősebb kéréseinek, belül azért kissé félve, hogy idegen szerepbe került.

Jimin a fiú csípője alá nyúl, felhúzza őt, s fölé támaszkodva hinti el apró, lágy csókokkal a tarkóját, lapockáit, gerince vonalát. Ujjaira nyom a hűvös, átlátszó anyagból, és ugyan nem érdeke, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy terelni tudja Jungkook figyelmét, miközben mutatóját szép lassan felnyomja neki. Mindegy, mit reagál, innen már nincs visszaút.

Míg szorgosan párosítja ujjait az előzőkhöz, szabad kezével a fiatalabb lankadó nemességére talál, ezzel megpróbálva átsegíteni a kezdeti fájdalmakon. Hiába nem mond semmit, hiába nem tiltakozik, az izmai minden mozdulatra megfeszülnek, fájdalmas szuszogása kitöltve a szoba csendjét bizonygatja szenvedését.

A kitartó igyekvésnek köszönhetően Jungkook fájdalma egy pillanat alatt fordul át élvezetbe, s bár már teljesen kimerült az éjszakai távollétnek, valamint az eddigi megpróbáltatásoknak hála, szégyentelenül mozog rá Jimin ujjaira, végleg lebontva gátjait.

A szőke nagyon nehezen türtőzteti már magát, de még így is ad magának néhány percet, hogy a felismerés által növelt büszkeségét kiélvezhesse, mélyen belül kárörvendően nevetve ezen az egész nevetségesbe csapott helyzeten. Felkuncog, rosszalóan megrázza a fejét, majd sóhajtva megfosztja Jungkookot élvezete tárgyaitól, hogy kiszabadítva magát felhúzhasson egy gumit.

Az egyébként tapadós anyagra gazdagon nyomva a sikosítóból keni el alaposan, és feltérdelve markol Jungkook csípőjébe, határozottan egy helyben tartva ezzel. Nem hezitál, minden finomkodást mellőzve merül el tövid a fiúban, ám ezúttal hiába a fájdalmas nyögés, rögtön mozgásba kezd, esélyt sem adva a megszokáshoz.

Jimin dühös. Magára, Jungkookra, a helyzetre, mindenkire, és ezt jelenlegi partnerén kiélve feledkezik meg róla, hogy a másiknak talán nem jó, amit csinál. Őszintén nem érdekli. Már elérte, amit akar, innentől pedig kizárólag saját vágyai kielégítése foglalkoztatja, meghazudtolva eddigi lágy, odafigyelő mivoltát.

Körmei a fiatalabb bőrébe mélyednek, ágyékát minduntalan teljes erőből löki farpofáinak, hörgések sokaságával világgá kürtölve élvezetét.

Elsőnek viszonylag hamar célba ér, túl rég volt már, hogy sokáig bírja, azonban ennyivel nem elégszik meg, s ledobva a használt gumit, megtörli magát, majd újat húz. Jungkookot a hátára löki, idegből a lábaiba markol, és ezúttal csupán nyálat használva csökkenti a várakozási időt, hogy mielőbb újfent a fiúban tudhassa magát.

Tetszik neki a látvány, ahogy a fiatalabb izzadságtól csutakos tincsei a homlokára tapadnak, szemei a kíntól összeszorulnak, ajkain fájdalmas nyögések sokasága távozik, ujjai az alatta heverő paplant markolják. Nem szadista, nem pszichopata, legalább is, ezidáig nem fedezett fel magán erre utaló jeleket, bár sosem késő elkezdeni.

Az alatt a négy menet alatt, amit Jimin az eddigi össze közül a legjobbaknak vall, hiába a legrosszabb partnerrel volt, Jungkook egyszer sem élvezett el. Esélyt sem kapott rá, a végefelé pedig csupán könyörögni maradt volna ereje, mégsem tette. Nem azért, mert félt volna, a fizikumát is megfelelőnek tartja, hogy megvédje magát, de személyes sérelmek megtorlásának érezte az egészet, csak azt nem tudja, miért. Alig néhány napja ismeri őt, ami idő alatt nem tett semmi rosszat ellene.

- Ismerjük egymást? - támaszkodik fel alkarjaira, fájdalmas arckifejezéssel végignézve, ahogy Jimin felöltözik és összepakol.

- Van egy közös exünk - kacsint rá a szőke, majd táskáját a hátára dobva int Jungkooknak, örökre kisétálva a fiú életéből.