TaeJin - Fékevesztett vágy

Éppen csak csapódik a szoba lazán felszerelt ajtaja, minek következtében még az azt tartó zsanérok is felsírnak, mikor Jin egész lénye a matracba préselődik, hála a fölé magasodó és ajkait rendületlen ostromló Taehyungnak, ki levegőt sem szívesen hagy kapni az idősebbnek, miközben a nemrég érkezésük okán még rajta ékeskedő kabátját rángatja le róla, immár sokkal kevesebb sikerrel, mintha alig fél perce tette volna. A szoba súlyos csendjét cuppogásuk és olykor morranásokkal fűszerezett türelmetlen zihálásuk töri meg, átitatva mindent vonzódásuk hangjával, mi sokkal több egyszerű testi vágynál, jelenleg mégis ezen van a fő hangsúly, leküzdve minden egyéb érzelmi tényezőt.

Amint a - Taehyung számára - legzavaróbb felsőrész kellően messze kerül tőlük, térdét az idősebb lábai közé nyomva kéri szó nélkül azok szétnyitására, majd mikor ez megtörténik, közéjük férkőzve ereszkedik Jin testére, hogy mindkét kezét éjfekete fürtjeibe vezetve csókolhassa, minden porcikájával csakis őrá figyelve. Természetesen, társa sem tétlenkedik, s úgyszintén megszabadítva vékony bőrdzsekijétől, egyelőre még ruhán keresztül ismerkedik Taehyung szálkás alakjával, mintha csak az eszébe akarná vésni a fiú egész lényét.

Az éjszaka már jócskán rájuk ereszkedett, minek köszönhetően egyedül az utcáról beszűrődő halvány fény ad számukra segítséget, ám ők még ezt sem gondolják szükségesnek, teljesen átadták magukat az érzéseknek, nem kell hozzá látniuk.

- Hyung - engedi lejjebb rekedtesen mélyre hangját Taehyung, tudván, hogy az idősebb mennyire odavan ezért, közben ködös íriszeivel fürkészve társa kitágult pupilláit. - Mássz feljebb - búgja kivörösödött ajkaira, ám hiába került ezúttal Jin az alárendelt fél szerepébe, nem adja olyan könnyen magát.

- Itt miért nem jó? - terül el magabiztos mosoly az arcán, mit a fiatalabb semmilyen formában nem óhajt viszonozni.

- Nekem megfelel - vonja fel fölényesen szemöldökeit, elvégre, ő csupán Jin számára szerette volna kényelmesebbé tenni, kedve azonban nincs leállni a kötözködésének.

- Nekem is…

- Örülök - leheli a fülébe, s egy gyöngéd csókot nyom rá.

Taehyung ismeri szerelme minden gyengepontját, mit nem is rest kihasználni, és apró, nyálas puszikkal kezd el barangolni hófehér nyakán, miközben kezeivel pulóverének cipzárját igyekszik lehúzni, inkább kevesebb, mintsem több sikerrel. Csupán a lábaival nem tudja elég biztosra tartani magát, mi miatt olykor a kelleténél jobban előre billen, így jobbját mindig az ágyra téve akadályozza a kicsiny kocsi akadálymentes lecsúszását, elvégre az anyag ráncaiban rendre megakad. Mozdulatai egyre kapkodóbban, s észre sem veszi, de már fogait bevetve feszegeti Jin határait, míg végül sikerül széthúznia a felsőt, mit aztán a pólójával együtt rángat le róla, hogy a szoba egy magányos sarkába száműzhesse.

- Minden, ami jó bennem, az te vagy, hyung - nyújtja ki karjait, hogy alaposan végignézhessen az idősebb fedetlen felsőtestén, melynek világossága szinte kirí a sötét térből.

- Nem is vagyok benned, TaeTae - biccenti oldal a fejét, szórakozottan figyelve Taehyungot.

- Ma nem is leszel - mászik lábaival Jin csípőjéhez, hogy egy laza mozdulattal helyet foglalhasson ölén feltűnően kidudorodó nadrágján, mire ő rögtön reagálva már nyúl is a fiú felsőjének aljához, hogy némi segítség árán lehúzhassa róla, majd a derekára fogjon.

- Biztos? - kérdi incselkedve, és erősebben magához nyomja a fiatalabb alfelét.

- De még mennyire - dől előre, s kulcscsontját célbavéve folytatja felfedező útját ott, ahol abbahagyta.

Taehyung a legtöbb helyzetben csendes, visszahúzódó, és általában szótfogad a hyungjának, azonban ezek semmi esetre sem vonatkoznak a hálószobai tevékenységekre, mi ellen eddig még nem volt ellenvetése az idősebbnek, sőt, kifejezetten élvezi párja dominánsabb oldalát.

Ahogy halad egyre lejjebb, kénytelen ezt egész testével csinálni, míg végül lábai földet nem érnek, miközben Jin halvány kockáit körülírva csókolgatja. Kezei oldalán vándorolnak, érzékeny pontjait cirógatva, mellyel elérni látszik célját, ahogy az idősebb légzése folyamatosan vált szaporábbra.

- Tae - szólítja meg végül, mikor már farmerja övpántjánál tart.

- Igen? - pillant fel, bármi érdemlegeset várva, pedig tudja jól, tőle hiába.

- Emlékszel arra, amit a múltkor meséltem? - kérdezi kimérten, minden erejével azon léve, hogy elfojtsa feltörni vágyó mosolyát.

- Nem - forgatja meg a szemeit, kigombolva a nadrágot, mielőtt az idősebb folytatni óhajtaná a minden bizonnyal jelenleg felesleges szónoklatát.

- Tudod, amikor a-

- Hyung, csönd - nyúl be váratlanul, bokszeren keresztül rámarkolva Jin legnemesebb és immár kőkeményen lüktető szervére, mivel sikerül is elérnie a kívánt hatást.

Elégedetten konstatálva a beállt csendet ereszkedik térdeivel a puha szőnyeggel fedett parkettára, a feleslegesnek vélt anyagok kétoldalát megfogva, hogy aztán óvatosan és őrjítően lassan lehúzhassa azokat gazdájukról, megfosztva minden őt fedő textiltől. Taehyung imádja szerelme kiszolgáltatott látványát, Jin pedig imádja, hogy párja rendszeresen elidőzik az ő nézésével, egyedül csupán az időzítéssel vannak gondjai, ami ellen örömmel emel hangot - ha nem is a legjobb módon.

- Kezd lenőni a hajad. Mikor mész fodrászhoz? - támaszkodik fel alkarjaira, hogy jobban láthassa a lábai közt térdelő fiút, ki szemérmetlenül mustrálja dicséretre méltó méretét. Mondjuk, ő szokta is dicsérni, ha már Taehyung nem hajlandó…

- Jövőhéten - válaszolja, elfeledkezve az adott helyzetről.

- Elkísérjelek? - tesz még egy kísérletet, hátha ettől feleszmél végre, de ahogy a fiatalabb ismeri minden számára idegesítő, vagy éppen imádott szokását, ezzel felettébb kiszámíthatóvá téve őt, addig Jin is tisztában van vele, miszerint a lehetetlennel próbálkozik.

- Aha.

- Igazad van, TaeTae, gyönyörű vagyok, de kezdek fázni…

- Oh - pillant fel rá, elővéve a “bocsánatkérő” tekintetét, majd időközben sarkaira eresztett fenekét felemelve onnan hajol bal csípőcsontjához, hogy apró csókokkal ellepve ingerelje az egyébként sem túl türelmes férfit.

Lábára áttérve veti be nyelvét és nyalogatja, szívogatja, minél közelebb az idősebb nemességéhez, még véletlen sem hozzáérve. Belső combjához elérve hagy maga után piros foltokat, kiélvezve Jin már jól hallható szenvedését, minek biztosan meg lesz ára, és minimum háromszorosan fogja visszakapni, ám ez ebben a pillanatban semmit nem számít neki, csupán kiélvezi kivételes fölényét.

- Taehyung - szűköl, kijjebb csúszva az ágy peremére, abban bízva, hogy ezzel cselekvésre bírja a párját.

- Tessék? - távolodik el tőle, ezúttal ő kihasználva az időhúzás lehetőségét.

- Csináld már! - ül fel indulatosan, ez azonban hamar szertefoszlik a fiatalabb kérdésétől, ami hiába nem bonyolult, mégsem olyan gátlástalan, mint amilyennek mutatni szeretné magát.

- Jó, de mit?

Mélységes csend, ez minden, amivel Jin jelenleg szolgálni tud válasz gyanánt. Ugyan ő az idősebb, és bár esetek többségében a szókimondóbb is, pontos óhajának kimondását sértőnek találja mind saját maga, mint kedvese számára, így csupán könyörgő szemekkel vizslatja őt, hangtalanul rávezetve vágyának tárgyára, hiába tudja a fiatalabb szándékát.

- Ezt szeretnéd? - simítja végig férfiassága alját egész tenyerével, ezzel hasfalához nyomva azt. - Vagy ezt? - markol rá keményen, csúcsát a maga irányába vezetve, s végtelen lassan hajol oda, tekintetét el nem szakítva Jinétől, hogy lehúzva makkjáról a bőrt, finoman ráleheljen. - Netán ezt? - kapja be a végét, ajkait tagja legpuhább része köré zárva.

- Taeh~ - hunyja le félig a szemeit, eltátott szájjal figyelve a történéseket.

Taehyung még egy kicsit élvezve a sikerét marad csak a csúcsánál, megízlelve az idősebb feltörő előváladékát, majd mindennemű figyelmeztetést mellőzve engedi torkára, egy nagyobb nyögést kicsikarva ezzel szerelméből. Kezével elengedi nemességét, és helyette a combjaira fog, míg erőseket szív rajta, elérve, hogy Jin ujjai barna fürtjeibe nyugalmat lelve vegyék át az irányítást, mit Taehyung készségesen és annál nagyobb örömmel enged. Bár sosem vallaná be, imádja, hogy milyen reakciókat tud kiváltani az idősebből, erre azonban szükség sincs, hiszen Jin szentül hisz benne, miszerint, elég csak ránéznie bárkire, és az már hasonlóan érez, mint ő most. Párja sokszor viccel is vele, hogy a szótárban valahol az önimádat és a beképzeltség közt található ő maga, de ezzel egyelőre még nem sikerült harcba szállnia.

- Annyirah… jó vhagy - markol tincseibe, kissé megkínozva Taehyung fejbőrét, ki ezt szótlanul tűrve teszi a dolgát.

A fiatalabb minden tudását és tapasztalatát bevetve nyalogatja, szopogatja, kellően sok nyálat engedve rá ahhoz, hogy már a saját térdén is folyjon, olykor egy durvább mozzanatnál erősebben rámarkolva Jin lábára, ki értve a célzásból visszább veszi a maga által diktált tempót.

Ugyan az idősebb nem tervezett szólni róla, de Taehyung érzi izmai egyre sűrűbb feszüléséből, valamint, hallja zilált hörgéséből tűrőképessége végét, így még mielőtt a szájába élvezhetne, elhúzódik, megszüntetve minden testi kontaktot párjával.

- Olyan gonosz vagy~ - nyavalyog lebiggyesztett alsó ajakkal pár szusszanatnyi másodperc után, mit Taehyung ártatlan arcot vágva, mellkasát vakargatván néz mérhetetlen természetességgel, holott ő is jócskán szűkös helyzetben van már.

- Igen?

- Gyere ide - inti magához, mire a fiú feltápászkodva a földről, ráérősen Jin elé áll. Az idősebbnek több sem kell, elkapva Taehyung derekát fordít helyzetükön, és ezúttal ő passzírozza kedvesét a matracba, csak éppen jelentősen durvábban, mint ahogy azt a másik tette. - Ugye tudod, hogy büntetést érdemelsz? - magasodik fölé, magabiztos félmosollyal ostromolva társa mérhetetlen nyugalmát, ami ugyan csupán kívülről igaz, de eléggé megtörhetetlennek látszik.

- Nem számít semmi, amíg velem maradsz.

És itt dőlt meg Jin büntetés terve. Tekintetébe meghatottság költözik, a vágyai hirtelen háttérbe szorulnak.

- Hogy lehetsz ilyen végtelenül aranyos?

- Összekeversz magaddal, hyung - válaszolja a fiatalabb, teljesen komolyan gondolva.

- A~, TaeTae - ereszti el magát, teljes súlyával a másikra érkezve, ki ezt megérezvén egy nagyot nyekken fájdalmában. - Ma nincs szex, reggelig ölelgetni foglak - túrja be alá a karjait, hogy ténylegesen megtehesse.

- Komolyan? - húzza fel a térdét, ezzel combját Jin még mindig merev tagjához feszítve, miközben érzékien végigsimít fedetlen hátán.

- Jó, meggondoltam magam - támaszkodik vissza.

- Ez gyors volt - kuncog fel az idősebb határozatlanságán.

- Ne nevess, kapni fogsz - vonja össze szemöldökeit, mire Taehyung azonnal eltüntet minden örömére utaló emóciót az arcáról, magában folytatva a szórakozást.

Jin a fiú lábát lenyomva hajol ajkaira, hogy egy heves, követelődző csókba vonja, miközben kigombolja a nadrágját, majd jobbjával a tarkójára fogva ülteti fel, hogy még véletlen se váljanak el, míg megszabadítja a zavaró anyagoktól, s ezt követően visszadöntve őt nyomja merevedését Taehyungéhoz.

A fiatalabb váratlanul rátörő kétségbeesettsége miatt párja felkarjaiba markol, kapaszkodót keresve benne, ha már nem hagyja elhúzódni, hogy mondhasson valamit. Nem tudja tartani vele a tempót, és az elméje is túl ködös már a józan gondolkodáshoz, úgyhogy csak hagyja magát sodródni az árral, meg sem próbálva kitalálni hogyan fogja újfent visszaszerezni az irányítást.

- Ahnyih - dönti homlokát szerelme homlokának, ám mondandóját félbeszakítva vár, hogy csillapodjon a légszomja, és csak utána kezd újra beszédbe. - Amikor én annyi idős voltam, mint te, a-

- Hyung, miért most mesélsz nekem az őskorról? - tesz fel egy ártatlan köntösbe burkolt, meglehetősen pimasz kérdést, még ezt az alkalmat is kihasználva társának piszkálására.

- Adok én neked mindjárt olyan őskort! - csap a vállára, de azért neki is ott bujkál a mosoly a szája szegletében, erősen lebukásra késztetve őt. - Inkább nem is mondok semmit! - tervezi ezzel megtorolni Taehyung szemtelenségét.

- Helyes - terül el önfeledt vigyor az arcán, s kihasználva Jin figyelmetlenségét, a csípője köré fonja a lábait, valamint az oldalára tapasztja a tenyerét, hogy egy könnyed, de annál határozottabb mozdulattal döntse fel, majd még mielőtt magához térhetne, átveszi méltó helyét, fölötte.

Jin homlokráncolva igyekszik beletörődni vesztébe, és már szóra nyitná a száját, ám végül jobbnak látja csöndben maradni, mielőtt az amúgy békés természetű kedvese, valami számára kedvezőtlent akarna csinálni.

Taehyung tétlenkedés nélkül csúszik lejjebb, hogy a már lankadásnak indult tagot felélessze, ezúttal is a szájába engedve azt. Ujjait köré kulcsolva mozgatja fejével azonos tempóban, szabad kezével pedig párja hasát simogatja, ki éppen a takarót markolgatva szuszogok mélyeket az érzés hatására. Képtelen nem nézni, ahogy a másik rajta munkálkodik, mit a fiatalabb kihasználva tart vele végig szemkontaktust. Mikor már elég keménynek gondolja, átveszi a baljába és oldalra helyezkedik, hogy fel tudja húzni Jin lábát, majd benyálazva az ujjait, mutatóját a bejáratának feszíti.

Ugyan az első még nem szokott fájni, amint elkezd behatolni, az idősebb már panaszosan nyöszörög, fejét hátra ejtve, ezzel jelezvén, hogy elvesztette minden érdeklődését a dolog iránt. Taehyungot, bár bántja a dolog, megszokta, ez csak hiszti, tehát ennek tudatában társítja a másodikat, tovább ingerelve szerelme nemességét, hogy kicsit enyhíteni tudja a kellemetlen érzést, s egy kis idő elteltével beveti harmadik ujját is. Kitartóan küzd, míg el nem éri, hogy Jin keserves nyögéseit az élvezetéé vegyék át, és csak ezt követően húzódik ki belőle.

- Ide adnád a síkosítót? - törli alkarjába a száját, és a szekrény felé nyújtózik, ahonnan Jin előhalássza a kért dolgot, hogy a tenyerébe adhassa.

Amint Taehyung visszaül a sarkaira, egy jó fél méter magasságból csorgatja a tartása által biztosított makkjára a hűvös anyagot, áhítattal nézve annak folyását, aminek, mint az várható volt, egy része a hüvelykujján landol. Amit nem tudott magán eligazgatni, azt nemes egyszerűséggel Jinbe keni, majd lábai közé térdelve nyomja elég mélyre a csípőjét, hogy merevedése csúcsát a férfi bejáratához igazíthassa.

Egy utolsó pillantást lopva megbizonyosodik párja készenlétéről, s lassan, kimérten elkezd előre nyomulni, reagálva az idősebb minden rezdülésére, aminek ugyan minimum a fele megjátszott kínlódás, ő mégis szörnyen igyekszik a lehető legfájdalommentesebben csinálni.

- Jól vagyok, ne aggódj - préseli ki szorosan összezárt állkapcsán, olyan drámai hangnemben, mintha éppen a hátrahagyásáról lenne szó, amivel megmentheti Taehyung a saját életét.

- Akkor is aggódok, ha jól vagy - ereszti el eddig tartott tagját, hogy előre hajolva nyomhasson csókot szerelme ajkaira, ezúton vigasztalva, amíg tövig nem ér benne. - Sajnálom - emelkedik fel, időt adva Jinnek, hogy szokja a méretét.

- Én meg akkor köszönöm - karolja át a nyakát, próbálva ellazítva az izmait, hogy Taehyungnak és neki is könnyebb legyen.

- Hyung, ne csináld, még a végén beléd szeretek - varázsol halovány mosoly az arcára, minden erejével azon léve, hogy terelje kicsit a figyelmét a fájdalomról, miközben ő is jócskán megszenved érte.

- Hiába… már van valakim.

- A szeretetemet nem érdekli.

- Ne is - hajol fel hozzá egy puszira, jelezvén kedvesének, miszerint folytathatja.

Taehyung először nagyon lassan húzódik ki, majdhogynem teljesen, s nyomul vissza, majd ezt ugyanilyen tempóban megismétli párszor, mígnem elég biztos nem lesz benne, hogy az idősebb kellően felkészült már. Karjai mellett támaszkodva áll ellen a késztetésnek, hogy lehunyja a szemeit, végig Jin gyönyörű és egyben kipirosodott arcát figyelve, egyre csak átadva magát az élvezetnek. A nehezén túlvannak, ám ez nem indok a fiú aggodalmának elűzéséhez, ugyanis neki az elsődleges célja párjának jót okozni, hiszen az a kulcsa saját élvezetéhez is. Az elején volt, hogy Jin elsírta magát, ami miatt igazán bizonytalan lett, de azt az időszakot szerencsére hamar elhagyták, az emlékek mégsem tűnnek el nyom nélkül.

Taehyung addig-addig helyezkedik, míg végül megtalálja az idősebb gyönyörközpontját, melyről hangosabb nyüszítése ad bizonyosságot, ezzel egy megkönnyebbült sóhajt kicsalva a fiúból. Innentől felengedve ad bele mindent, hogy kellően ki tudja elégíteni magukat, ami Jin esetében kicsit nehezebb, de sosem panaszkodna ilyesmi miatt.

Ahogy a két izmos test egymásnak feszülve hajszolja az élvezetet, megtelik a szoba szabadjára engedett vágyaik hangjával, utat sem engedve a mások által esetleg áhított csendre. Taehyung, hogy megakadályozza a csapattagok megzavarását, csókba folytja szerelme a kelleténél jelentősen hangosabb nyögéseit, amit ő ugyan élvez, a többiek már valószínűleg kevésbé.

- Felkelted… a srácokat -  pihegi Jin ajkaira.

- Srácokh? Mhilyen srácok?

- Gonosz vagy - nyom még egy puszit a szájára, mielőtt felemelkedne, ugyanis abban a testhelyzetben már se nem volt kényelmes, se nem bírta a gerince a felegyenesedetthez képest kifejezetten lassú tempót, mit ezúttal tovább tud fokozni. - Ahh, Jin - harapja be alsó ajkát, hamarosan saját türőhatárának a végéhez érve.

Hogy ne élvezzen el párja előtt, ujjait figyelemért ágaskodó nemessége köré kulcsolva segít rá, a hangok alapján meglehetősen hatásos módon.

- Thaeh, énh… Ahhh… El fogokh… - nyöszörgi, hevesen szorongatva maga alatt a paplant. Taehyung megmaradt erejét beleadva lök mélyebbeket, kissé már koordinálatlanul húzva Jin férfiasságán a bőrt, miközben szabad kezével a csípőjét markolja, talán valamivel erősebben a kellemesnél, ám ezt jelenleg szerelme nem érzi rossznak. - Taeeeh~ - feszül ívbe a férfi háta, ahogy élvezetének nyomát a fiatalabb markába ereszti, ki a rászoruló izmok miatt még az utolsó pillanatban sikeresen kihúzódik belőle.

- Ahh, Jiiin~ - engedi meleg ondóját az alattalévő hasfalára, szabad kezével még az utolsó cseppeket kitornázva magából.

- Töröld le, töröld le, töröld le!

- Mindjárt… - szuszog kimerülten, s jelenleg még a szekrényen pihenő zsebkendőkig elnézni is fárasztó, ám szerencséjére nem kell értük mennie, Jin egy maroknyit merő kedvességből hozzávág.

- Most!

- Igenis - csóválja a fejét, kikotorva az izzadsága által szemébe tapad tincseket. - Képzelem milyen hiszti lett volna, ha beléd-

- Khm!

- Csinálom - szabadítja meg elsőnek őt tettük nyomától, és csak azután magát, hogy végre fáradtan bedőlhessen szerelme mellé, ki minden figyelmét rá szenteli, amint végez saját teste tisztogatásával. - Nem kéne elme-

- Nem.

- Jó, szerintem sem - mosolyodik el fáradtan. - Holnap nagyon ki fogunk kapni - sóhajt, megszerezve a paplant, hogy betakarózhassanak, és lerugdossa a véletlen fennmaradt ruhadarabokat.

- Én nem, a legidősebb vagyok, a hyungjuknak nem mernek beszólni - öleli át a fiatalabbat, kényelmesen elhelyezkedve az alváshoz.

- Dehát te hangoskodtál!

- Jó éjszakát - hunyja le a szemeit, jót mosolyogva kedvese kiakadásán.

Taehyung beletörődve a sorsába húzza el a száját, lassan rájőve, hogy bármi legyen, csak őt fogják elővenni miatta, amit ugyan nem bán, hiszen Jinről van szó, de egy kis együttérzést tudna értékelni.

- Szeretlek - szólal meg váratlanul, az előbbiekhez képest sokkal higgadtabban és valóban őszintén, ezzel máris jobbkedvre derítve Taehyungot.

- Én is téged - bújik hozzá boldogan, egyáltalán nem aggódva a reggel miatt, elvégre, ha úgy lenne, minden reggel szívesen állna a banda elé kikapni…