A csapat két maknaéja, tanácstalanul mered egymásra a fiatalabbik szobájának rejtekében, életük egy meghatározó döntését megvitatva egymás közt. A fiúk egyenlőre ugyan még döntésre nem jutottak, és a lefekvés idő is vészesen közeleg, mikor Kainak nagyszerű ötlete támad.
- Te, mi lenne, ha megkérnénk Luhan hyungot? - fordul kipirosodott orcákkal a látszólag nem igen lelkesedő társához. Őt valamiért sokkal kevésbé érdekli a téma, mint bronz bőrű barátját.
- Láttál rajta valaha egyetlen szőrszálat is? Mert én szemeztem már igazán közelről azzal az arccal, és még soha a büdös életben nem vettem észre semmi hasonlót rajta! - jelenti ki olyan meggyőződéssel, ami rögtön meg is nyeri Kait.
- Suho hyung? - teszi fel következő kérdését, mire a maknae összerándul, legutóbbi, pontosabban ma reggeli csínytevése felidézése közben.
- Inkább ne - köszörüli meg idegesen torkát, igyekezve leplezni félelmét.
- Lay hyung?
- Nincs itthon.
- Xiumin hyung?
- Ő sincs.
- Chanyeol?
- Épp kettesben van a gitárjával, ilyenkor nem érdemes zavarni, vagy olyan dolgoknak leszel fűltanúja, amit sosem fogsz kiheverni.
- Sehun-ah, akkor mondj te!
- Baekhyun hyung - vágja rá azonnal.
Így hát a két fiatal meg is indul, hogy felkeressék az említett személyt, útközben végig gyakorolva a kiskutya nézést, hátha szükség lenne rá. Mondjuk nem mintha, az alatt a három méter alatt sokra mennének vele, maximum jól kinevetik egymást az esetlen arckifejezések láttán.
Kai bizonyul bátrabbnak ilyen téren, és nyit be az idősebb szobájába, minden megterhelő kopogást, vagy jelzést maga mögött hagyva, s időt sem szán a másiknak, hogy rendesen realizálhassa vendégeit, rögtön hozzá vágja kérdését.
- Hyung, megmutatod hogy kell borotválkozni?
- Tessék? - hökken meg Baekhyun, meglepettsége közepedte még telefonját is elejtve.
- Tudod, az az izé, amivel a képedről húzod le a szöszt - tesz pár kaparászó kézmozdulatot arca mellett, mire a hyung megszólítással illetett egyén szemei teljesen elkerekednek.
- Ti szívtatok valamit? - mustrálja oldalra biccentett fejjel őket, azonban semmi rendelleneset nem fedez fel, elvégre, mindig ilyenek.
- Hunnie, te? - fordul hátra Kai, egy sokat sejtető mosoly kíséretében, ami feltűnően nem tetszik Sehunnak.
- Jah, veled, egy levegőt…
- Öhm, ezt sokféle képp lehetne értelmezni, azonban én nem vagyok kíváncsi a válaszra, így ha komolyan gondoljátok az előbbit, benne vagyok, de csak ha ma te olvasol esti mesét a kicsiknek, Jongin - tápászkodik fel ágyáról Baekhyun, s míg a választ várja, hosszadalmasan kinyújtózkodik.
- Jó - adja be derekát és végül hárman együtt kicsoszognak a fürdőszobába.
- Csak közlöm, ez egyszeri alkalom, nem publikus és innentől ti oldjátok meg magatoknak. Ha legközelebb olyan kéréssel álltok elém, hogy tanítsalak meg titeket pisilni, kitörölni a seggeteket, vagy mit tudom én, esküszöm, letagadlak titeket! - kezd el kotorászni a szekrényben, hogy elővegye a kellékeit.
- Most, hogy így mondod, el- - kezd bele Kai, ám Sehun egy erélyes bordán könyökléssel elhallgattatja őt, mielőtt elvenné Baekhyun kedvét a segítségadástól, pedig őt tényleg érdekli.
- Sosem kérnénk ilyen megterhelő dolgot tőled, hyung - mondja alázatosan, mire egy kétkedő pillantást kap, majd Baekhyun bele is kezd.
- Tehát… Ez a hab. Először is, le kell szedni a kupakját - kezd bele degradáló monológjába, közben folyamatosan mutatva minden fontosabb és kevésbé lényeges dolgot, mint például, a borotva hab flakonjának szürkésen áttetsző fedelét. - És így a kezedbe nyomva, úgy saccra ennyit - fordítja feléjük a kezébe nyomott adagot -, szétkened az arcodon - lát hozzá a művelethez, amit a maknae kicsattanó figyelemmel követ, Jongin pedig egyenesen a magánszférájába mászva mustrálja.
A lelkes tanító szörnyen igyekszik, hogy gyengébb elmével megáldott öcséi megértsenek minden bonyolult és összetett feladatot testszőrzetüktől való megszabadulás érdekében, mégsem lát megértő csillogást a fiatalok tekintetében. Kissé talán el is tántorítja a dologtól, de végül úgy dönt, ha elkezdte, nem hagyhatja itt félbe, hisz milyen lenne már egyik oldalt borostásan, másikon pedig teljesen csupaszon? Mondjuk, Baekhyun mindenhogy jól néz ki, nagy valószínűséggel ez maximum javítana hírnevén, mintsem rontana.
Arca teljesen lecsupaszítása végeztével megfordul, hogy láthassa tanítványait, azonban ők már rég nem is érdeklődnek iránta, csendesen kő-papír-ollóznak. Haragosan köszörüli meg torkát, mire a srácok egyszerre felé kapva fejüket ugranak szét és hajolnak meg bocsánatkérően.
- Köszönjük szépen hyung, igazán csinos lettél - közli Sehun, de ezzel csak annyit ér el, hogy Baekhyunt felbosszantja. Mi az, hogy csak csinos?! Ráadásul ezt lányokra szokás mondani, bár ő nem veti meg ezt a kifejezést magára, mint ahogy a szép egyik szinonímája sem elhanyagolandó, mikor róla van szó.
- Tudom! - simít füle mögé egy nedvességről letapadt tincset és állát büszkén felszegve távozik a helyiségből, még utoljára megtorpanva a küszöbön, két jelentős szó miatt. - Jongin, kicsik - s Baekhyun már itt sincs.
- Szuper - dünnyög a bronzbőrű, hogy aztán bevetve a nem is olyan rég gyakorolt kiskutya szemeket, szeretett maknaéja felé forduljon.
- Ne is álmodj róla! - vág elébe, rögtön tudván, hogy mit akar a másik.
- Na, ne csináld már! Tudod jól, hogy olvasás közben még én is elalszok! Ha ezt megint eljátszom, még egy sós kávét nem élek túl! Könyörgöm, ha kell, a lábadat is megmasszírozom - kérleli kétségbeesetten a szőkét, aki egy egészen apró pillanatra el is gondolkodik az ajánlaton, majd kedvesen elmosolyodik.
- Sok szerencsét - lapogatja meg vállát és magára hagyja barátját, tudván, hogy bár neki is jobb lenne mesére alukálni, inkább hagyja egymaga szenvedni őt.
- Hát ez igazán szuper - morogja, már csak saját magának és hisztis gyerekeket megszégyenítő módon indul be a kérdéses szobába.
- Kai-ah - támaszkodik fel Chen, amint az ajtó a kelleténél jóval nagyobb hévvel kivágódik.
- Komolyan ő fog nekünk mesélni? Akkor én már most alszok! - vetődik hátára a másik bent lévő személy.
- Ya, Tao-ya, ne legyél ilyen! Inkább örülj, hogy megteszem! - lép a szekrényhez, hogy elkezdjen válogatni a mesekönyvek közül.
- Nagy öröm - morogja a kínai.
- És mi van Baekhyunnal? - érdeklődik Chen, remélve, hogy megússza Kai hallgatását.
- Egy szívességért cserébe el kellett ezt vállalnom - markol azonnal kedvenc mesekönyvére és már helyezkedne az ágyra, ha nem lépne be egy újabb személy a szobába.
- Nem baj, ha csatlakozom? - simít zavartan tarkójára a jövevény, idegesen végig mérve a nála jóval fiatalabbak meglepett ábrázatán.
- Persze, gyere csak, hyung.
- Köszi - ugrál az ágyhoz Luhan, és rávetődve, azonnal kényelembe helyezi magát. Jonginnak sem kell több, hátára dőlve, fejét megtámasztja a helyiség legisőebbjén és csillogó szemekkel nyitja a “Taemin fergeteges élete” címmel megáldott olvasmányát.
- Ne már, megint ez?! - kontrázik Tao, lendületesen levágódva Kai mellé. - Nem unod még?
- A hisztidet unom, de azt nagyon - veti oda, végig a papíron tartva tekintetét.
- Hát, akkor halljuk - ösztönzi Chen a kezdésre, s Kai azonnal neki is lát. Olvasni ugyan nem tud, részben ezért is a többiek idegessége, a képekről imád mesélni.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elbűvölően szép, ügyes, okos, tökéletes, nagyszerű, utánozhatatlan, ügyes. Azaz ezt már mondtam. Tehát szuper, sze-
- Jó, elég lesz - inti le Luhan, mielőtt eláznának a sok csöpögéstől, Kait viszont nem tántorítja el, maximum kissé visszább vesz.
- … fiú. Ez a fiú minden napját azzal töltötte, hogy táncol - mutat egy képre, ahol épp azt csinálja. Ugyan minden meséjéhez ugyan azok a képek szolgáltak - nem mellesleg egy önéletrajz könyvet lapozgat -, mindig igyekezik ha csak kicsit is, máshogy alakítani a történetet. - Éjt nappallá téve csak mozgott, feszes, izmos, kigyúrt testét átadva a ritmusnak. Nem hazudok, enni, tévézni, aludni, de még pisilni is táncolva tudott csak. Azonban egyszer megesett, hogy találkozott egy csúnya, gonosz, nagyfülű kannal, aki ebben megakadályozta és elterelve figyelmét egy fontos dologról, eljátszotta, hogy milyen jó barát is valójában, de csak hátráltatta őt! - bök mérgesen egy olyan képre, ahol Taemin valamelyik csapattársával beszélget, láthatóan boldog kifejezéssel arcán.
A többiek valahol itt döntöttek úgy, hogy inkább eljátsszák, hogy alszanak, vagy meghaltak, vagy teljesen mindegy, csak Kai hagyja abba ezt, merthogy így is elég nyomasztó egész nap hallgatni, nem még erre nyugovóra térni.
Végül, bár Kai majdnem reggelig mesélt, a három fiú összebújva adta át magát az álmok országának, melyben nem szerepelt semmi más, csak Taemin, a mindennél gonosszabb és pokolra való emberek, akik valaha is szóba álltak vele, valamint a mérhetetlenül szerelmes barátjuk, aki már hihetetlen mód az idegeikre ment.
Vége~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése