A TS Entertainment főépülete két haragos fiú erőteljes szólójától hangos, mi egészen átlagosnak mondható lenne, ha nem éppen duettet kellene előadniuk. Az énektanár lemondóan teszi szintetizátora billentyűire a dalszöveggel ellátott papírt, s nem pont azért, mert ez a másfél óra elég lett volna megtanulnia, csupán kezdi feladni a reményt, hogy valahova közös megegyezésre jutnak a srácokkal.
A gyengébbeket leköpni, az erősebbeket eltiporni kell. - Legalábbis Daehyun szerint, ki még a vadállatok “ölsz, vagy téged ölnek” elvén gondolkodik, ezzel meghazudtolva többmillió év evolúcióját és kultúrváltozását. Tisztában van különleges adottságaival és tudja, hogy kemény munkával bármire képes lenne, mégis a könnyebb utat választva iktatja ki a lehetséges akadályokat, ezzel bízva korai sikerében.
- Mára elég lesz - int nekik az oktató, mire mindkét fiú leeresztve a csupán formalitás kedvéért kezükbe adott mikrofonjukat, elkezdenek összepakolni.
Daehyun incselkedve méregeti a rá ügyet sem vető Youngjaet, lehetőleg fogást keresve a nagyszerű vokalistán, hiába pont ezen ellentétek miatt kerültek össze. A csapatban már elviselhetetlen a feszültség, mire azt találta ki a menedzser, hogy készítsenek közös számot, hátha az csillapítja Daehyun féktelen figyelemvágyát, ám a harcból háború lett, amiben a fiatalabb egyre rosszabbul érzi magát.
Youngjae nem akart túlnőni társán, de még csak nem is firtatta, hogy ő jobb lenne nála, hiszen más a hangszínük, a stílusuk és a tapasztalatuk is, de míg Daehyun fenyegetettségnek veszi őt, nem fog leállni.
- Jössz haza? - nyújt kezet hyungjának, ki egy megvető pillantást követően visszafordul a táskájához, ezzel kizárva Youngjaet.
- Nem.
Daehyun egy másik kedvelt szórakozása, hogy a gyakornokok órájára benézve, pókerarccal végigüli a próbáikat, hogy aztán legyen oka kibeszélni őket azzal a néhány személlyel, akit elég nagynak tart ahhoz, hogy társául fogadja - bár legtöbb esetben bőven nincs meg hozzá a tehetsége, így pontosan nem tudni miért. Az sem ritka, hogy másokkal megy és ott helyben ítélkeznek, célozgatva az esetlen, még nem debütált tagok felett, akik ezt hallva vagy magukra veszik, ezzel akár elérve, hogy feladják - elvégre sokak áltat elismert énekesekről van szó -, vagy figyelmen kívül hagyva küzdenek tovább, ezzel potenciális ellenféllé válva. Mert igen, Jung Daehyunt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Este végezve a majdhogynem egésznapos semmittevéssel, úgy tér be a kicsiny lakásba, mintha reggel dolgozott volna, ezzel megadva a látszatát, hogy ő legalább csinál valamit, a már ténylegesen kimerült társaival ellentétben.
- Junhongssi - huppan a kanapéra egy bent tartózkodó barátja mellé, és karját a vállára téve, már kezd is a mai panaszáradatot. - Minjun ma megint kiállt egy számmal, de a hangja remegett, a mozgása siralmas volt, arról nem is beszélve, hogy rengetegszer rontott a szövegen. Komolyan, ennél a szar kiadónál már nincsenek normális emberek!
- Minjun? Az minek erőlködik még? - horkant fel a maknae.
- Ez még semmi, de “az” a srác is hibázott egy hajlításnál, pedig ehhez képest igencsak fent hordja az orrát - célozgat a túlsó helyiségben vacsorázó Youngjaera, ki pontosan tudja, hogy róla van szó.
A másnapi közös munkát az oktató könnyedén jellemzi, mi nem feltétlen jelenti azt, hogy ez jó lenne a két fiú számára. Katasztrofális. Igen, őket látva más nem is jut eszébe, elvégre Youngjae torka fáj, látszólag kedve sincs hozzá, csupán kötelességből teszi oda magát, de még így is lepipálná a társát, ha akarná.
- Daehyun, a hangod teljesen elnyomja Youngjaeét. Vegyél vissza az erejéből, és lehetőleg énekeld a szavakat, ne pedig ordítsd - szól finoman az idősebbre a sokat megélt nő, de tegyen bármit, ha felnagyítja a hibáit, haragos pillantások, morgás, valamint rossz hírnév jár, ami miatt senki nem dolgozik szívesen vele.
- Nem fogok lealacsonyodni hozzá - jelenti ki közönségesen.
Felmerül a kérdés, hogy ha Daehyun tényleg olyan “nagyszerű” vokalistákat gyűjt magaköré, akkor Youngjae ugyan hogyan lett ellenség? Ez igen egyszerű. Youngjae nem támad vissza, nem aláz meg senkit és ha be is tér a gyakornokok közé, az maximum segítőszándékkal történik, hogy fejlődni tudjanak, elvégre tisztában van vele, miszerint mindenki kezdte valahol. Nincs meg benne az a hatalomvágy, ami szükséges ehhez a bizonyos “csapathoz”.
A héten velük dolgozó harmadik énektanár hagyja el letörten a gyakorlótermet, esélyt sem látva rá, hogy ez a két alak valaha is jó duettet tudjon előadni. Az egyik támad, a másik meghunyászkodik, ami minden, csak nem az, amire szükség lenne egy közös előadáshoz. Anno, mikor összetették a csapatot, Daehyunt fűtötte a tudás iránti vágy és közel sem járt még a felsőkategóriás énekesekhez, ami ehhez a túlzott arroganciához vezették.
Este Youngjae egyedül üldögél a konyhaasztalnál, minden erejével a megoldás után kutatva, de minél közelebb érzi azt magához, annál inkább távolodik tőle. Nem szeretne így élni, utálja a kialakult helyzetet és bármit megadna, ha ez változna, de a féltékenység egy olyan dolog, ami elvakítja az embereket.
- Baj van? - pillant rá szeme sarkából Yongguk, miközben kiürült tányérját a mosogatóba helyezi, ám nem távozik rögtön, s inkább megfordulva, derekát a pultnak vetve várja a választ.
- Hyung, te hogy viseled, hogy a maknae is rapper, és te is?
- Ezt nem elviselni kell, hanem elfogadni - gondolkodik el, tudatában léve, hogy mi nyomja a fiatalabb szívét. - Ez a munkám, a hivatásom, a szenvedélyem. Nem számít, hogy fiatalabb, vagy ha idősebb, de mégcsak a neme sem. Ha jobb nálam, elfogadom, ám erről köztünk szó nincs, ilyen formában mi nem rivalizálunk. Szeretem, amit csinálok, és pont ezért segítek a hozzám hasonlóknak, hogy azzal foglalkozhassanak ők is, amit szeretnek. Szerinted milyen lehet a többi énekesnek mellettetek, mikor még annyi szöveg sem jut nekik, mint nektek?
- De az természetes, hogy mindenki a legjobb akar lenni, elvégre ezért kezdett bele, nem?
- És milyen érzés olyan királynak lenni, akit utál a népe? Ha áttaposol mindenkin, egyszer rajtad is át fog egy erősebb jellem és tudom, hogy ezt most nem neked kellene mondanom, de te kérdezted.
Mély csend. Yongguk időt ad, hogy Youngjae megemészthesse a szavait, hátha akad még olyan, ami érdekelné. Ugyan ő a leader, már belefáradt, hogy rendet próbáljon tenni a két vokalista között, mikor látja, hogy a fiatalabb hajlana az együttműködésre, csak éppen társa nem. Halálraítélt harc mindenki részéről.
- Komolyan, a TS csak nyomorékokat foglalkoztat? - érkezik meg Daehyun nagy robajjal, mindenki tudtára adva elégedetlensége okát.
- Te is a cégnél vagy, hyung - emlékezteti Jongup egy igen fontos tényre.
- De az más - legyint hetykén. Persze hogy… az mindig más. - Én azon pár előadó közé tartozom, akik még érnek valamit kpop szakmában - sért végig rengeteg nála ténylegesen tehetségesebb és mégtöbb ismeretlen személyt, mit nem rest nyíltan is kimondani.
- És mi lenne, ha felhasználnád azt a fenenagy tehetségedet arra, hogy jobbá tedd a vállalatot, ha már benne vagy? - halkítja le a televíziót Himchan, hogy betudjon szállni a szokásos esti veszekedésbe.
- Hogy én, azokkal a tehetségtelen senkikkel?! - mutat magára teljes felháborodással. - De tényleg, onnan legalább a felét kiszórnám azzal, hogy takarodjon a McDonald’s-ba eladónak, vagy bánja a halál, de a popszakmába semmi keresnivalója, akármennyire is szeretné, ha lenne…
És Youngjae itt unta meg a hetek óta húzódó, egyre elmérgesedő állapotot. Daehyun nem fog lejjebb venni az egojából, ő meg nem azért csatlakozott a bandához, hogy állandó feszültség vegye körül, hanem, mert fejlődni szeretett volna. Rengeteg erőt ad neki a rajongók visszajelzése, de pont ezen okból áll fent a jelenlegi helyzet. A BABY-k egy része Youngjaet tartja a jobb énekesnek, de ez már inkább teher számára, mintsem felüdülés és komolyan megingott benne, hogy itt akar dolgozni, ilyen körülmények között.
- Sajnálom hyung…
- Megértelek.
A szokásos énekórára Daehyun az állandó termükhöz megy, ott viszont nem találja sem a csapattársát, sem egy oktatót, így lemegy megérdeklődni, hogy mi történt. Már előre ideges, amiért neki nem szóltak, hogy áttették más időpontra, ám ekkor valami felettébb érdekes hír üti meg a fülét.
- Hallottad, hogy a B.A.P.-os Youngjae ma felmondott? - megy el mellette két lány, mire megtorpan. - Szerinted mi lehet az oka?
- Hogyhogy mi? Nem egyértelmű? Banda egy másik vokalistája szerint nem fér meg két főénekes egy csapatban, ezért elüldözte - súgja barátnőjének, nem is sejtve, hogy az említett személy pont mellettük van.
- Akkor most mi is vesszünk össze? - nevet fel a szőke, Daehyun legnagyobb megdöbbenésére.
- Az kéne még… Mi ketten vagyunk egyek - öleli meg társát, s a fiú itt megunva a dolgot, elindul hazafelé, hogy intézhesse a többi teendőjét.
Daehyun az első hetekben felhőtlenül érezte magát, elvégre sikerült a rivaldafényt egyedül uralma alá hajtani és egy ellenségét eredményesen ki is iktatta, attól eltekintve, hogy elméletileg egy csónakban eveztek. A többiek sem hozzák fel és minden megy a normális kerékvágásban, Youngjae nélkül.
Rossz szokásait megtartva alázza tovább a feltörekvő nemzedéket, erősen feszegetve a főnökség határait, ugyanis lehetetlen magatartása miatt már rengeteg gyakornok kilépett, ami számára inkább természetes szelekció, mintsem mások álmának összetörése.
Ahogy lassan a harmadik hónap is letelik, felüti a fejét egy olyan hír, miben arról van szó, hogy egy eddig még ismeretlen kiadó hirtelen tört az élre, hála egy frissen debütált énekesüknek, Yoo Youngjaenak. A B.A.P. kicsiny lakásában megfagy a levegő, szinte harapni lehet a feszültséget, ám a legnagyobb káosz mégis Daehyunban van, ahogy a képernyőt nézve realizálja egykori társa szóló karrierjének kezdetét.
- Elárult minket! - ocsúdik fel első döbbenetéből.
- Nem… Elkergetted - helyesbít a leader, lehetőleg megvetés nélkül.
- Én?! Ez miért az én hibám?! Vele nem lehet közösen dolgozni! - mutat vádlón a képernyőre.
- És gondolod ez három év elteltével fog kiderül és akkor nem a vezetőség rúgta volna ki? - száll vele szembe Himchan is, újra felhozva a már több hete elfeledett témát. Daehyun ingerülten pillant Junhongra, némi segítséget várva, de ő látszólag nem szándékozik megszólalni.
- Aki gyenge, az gyenge, kész, vége - áll fel, otthagyva a többieket.
Daehyun szívében felvillant a megbánás egy apró szikrája, mi a napok teltével egyre csak nőtte magát. Már közel sem akkora lendülettel bántotta a többi előadót, sőt, egy hónap elteltével még ezt is elhagyta. Nyomon követi Youngjae minden fellépését, közelgő kislemezét, klipjét és megnyilvánulásait, mik kezdik ráébreszteni, hogy mit veszített vele.
Régen szinte testvérek voltak, akik egymást képezve nőtték ki magukat a csapat élére, és állandó támaszt nyújtottak a másiknak, ezzel stabil alapokat megalkotva sikerükhöz. Lényegében nekik köszönhető, hogy a cégük neve oly’ elterjedt lett. Daehyunnak hiányoznak a régi szép idők…
Addig-addig emészti a bánat, míg egy nap el nem határozza, hogy felkeresi Youngjaet és békülési szándékkal visszahívja a bandába, elvégre három év csak nem telt el nyom nélkül. Bízik a sikerben, mégis fél a visszautasítás lehetőségétől. Kivételesen most nem a hangja miatt szeretné újra köztük tudni, mert szinte egyáltalán nem érdekli, ha túl is nő rajta, de nélküle már semmi sem olyan, mint amiért belement, hogy velük debütáljon.
Sikerült is egy találkozót megbeszélnie a menedzserével, ami egy kellemes pénteki napra lett téve, valamelyik környékbeli kávézóba. Tőle nem megszokott izgalommal készülődik, hogy még a pontos idő előtt odaérhessen, ezzel talán némi jópontot szerezve magának, meg már látni is akarja.
- Hyung - érkezik meg Youngjae, mélyen meghajolva, egyfajta távolságtartó magatartást mutatva Daehyun felé, ki ettől kissé megrémül. - Miért szerettél volna találkozni velem? - foglal helyet vele szemben, intve az épp megérkező pincérnek, hogy ő nem kér semmit, arra számítva, hogy gyorslefolyású lesz ez a beszélgetés.
- Jae… Ne haragudj rám, nem tudom mi lelt engem az utóbbi időkben, de szörnyen megbántam.
- Én nem haragszom - kúszik keserű mosoly ajkaira. - Inkább a többiektől kellene bocsánatot kérned, mert őket is nehéz helyzetbe hoztad.
- Tudom, de nem akartam, hogy ez legyen a vége.
- Szerintem meg ponthogy de.
- Tény, a legjobb akartam lenni, ám tanultam a hibáimból és rájöttem, hogy mit sem ér a dobogón állni, ha te nem vagy mellettem - válik hangja érzelmessé, azonban Youngjae ugyanolyan hűvös, mint mióta megérkezett.
- Mért jöttél, Daehyun?
- Hogy gyere vissza hozzánk… - hajtja le a fejét.
- Nem fogok - mondja ki nyersen a tényeket, s valahol belül érezte is, hogy innen fúj a szél.
- Miért?
- Mert nekem több voltál egy szimpla csapattársnál. Én szerettelek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése