Egy hűvös érintés a mellkasomon, egy nyomó érzés hátul a csípőmnél, és valami ritka kényelmetlen póz, melyhez társul az egyre feltörő hányinger. Teszek egy kísérletet a nyújtózkodásra, lehetőleg anélkül, hogy bármi is visszajönne, ám akadályba ütközök, mi már ténylegesen felébredésre késztet, főleg, mert a takaróm is lecsúszott. Laposakat pislogva próbálom kivenni, hogy mégis, hol vagyok, mikor megpillantok egy fölöttem támaszkodó alakot körvonalazódni.
- Ya! - ordítom el magam, ugyanazon időben szerencsésen le is esve a kanapéról. - A kurvaélet - kapok derekamhoz szép lassan felülve, de ekkor szembesülök azzal, hogy egy bokszeren kívül nincs más rajtam, s ugyan ez igaz Jisoora is. - Hol vagyok? - tekintek körbe, ám annyira szédülök, hogy valójában csak a mosdó iránya érdekel.
- Nálam - kel fel és kezet nyújt nekem, amit alapesetben biztos nem fogadnék el, de most krízishelyzet van.
- És mit keresek itt, főleg így? - mutatok végig magamon, amin ugyan nincs mit szégyellnem, viszont nagyon nem kellemes előtte.
- Nem emlékszel? - De, baszki, ha emlékeznék, tökre megkérdezném… - Nagy vonalakban annyi, hogy szerelmet vallottál részegen, hazahoztalak, mert már tarthatatlan volt az állapotod, és itt kicsit összemelegedtünk, aminek ez lett a vége.
- Mármint, mi? - kerekednek el a szemeim meséje hallatán. Szerelmet vallani? Én? Itt valami sántít…
- Nem fontos - legyint, s már magamra is hagyna, ha nem kezdeném el követni.
- Hova mész?! És mi az, hogy nem fontos?!
- Felöltözni - tár ki egy szekrényt, miből nekilát ruhákat kiválogatni, a másik kérdésemre azonban nem úgy tűnik, mint aki hajlandó lenne válaszolni. - Tessék - nyújt felém egy kupacot, mit összevont szemöldökkel vizslatok.
- Merre van a mosdó?
- Itt ki, és végig a folyosón. A bal végén lesz - sóhajt, leeresztve a kezét.
Miután könnyíttettem feszülő gyomromon, kissé vonakodva ugyan, de elfogadtam a ruhákat, mik mind ontották magukból azt a jellegzetes illatot, ami az egész házban uralkodik.
Beismerem, hogy régen odavoltam Jisooért, ez azonban megváltozott, mégpedig egy évvel az elköltözésem után, ugyanis akkor sikerült teljesen kihevernem őt. A fene se gondolta volna, hogy valaha még összefutunk, és az őszintét megvallva, nem is akartam. Elég sérelmet éltem meg mellette az iskolában, hogy többre vágyjak, most viszont kifejezetten furán viselkedik, ami ijesztően hat tőle.
- Mit ennél reggelire? - simít végig a derekamon, miközben elhalad mögöttem. Meglepettségemben hirtelen még azt is elfelejtem, hogy erre miféle választ várhat valaki, ám gyorsan összeszedve magam bököm ki az első eszembe jutó ételt, pedig egyáltalán nincs étvágyam.
- Pizzát.
- Az szemét. Válassz rendeset - nyitja ki a hűtőt, alaposan áttúrva a benne lévő dolgokat.
- Nem tudom - ülök le az asztalhoz, érezvén, hogy hamarosan megint meglátogatom a mosdót.
- Összedobok valami olyat, amit én szoktam reggelizni - vesz ki egy halom zöldséget, amiből egyáltalán nem következtetek jóra.
A vége nekem egy tál tojásrántotta salátával, míg ő egy banánt, meg egy rakat feltört diót majszol, mert szerinte az az egészséges és minden megvan benne, amire szüksége lesz ebédig.
Legnagyobb bánatomra egyáltalán nem kapok szünetet, ellenben egy szájrapuszit igen, amitől egyszerre kerülget az idegroham és szívroham, de a pontos okukat ugyanannyira nem tudom, mint Jisoo viselkedését. Megilletődötten kaparom össze magam és battyogok le a kocsihoz, tüzetesebben megvizsgálva, hogy milyen környéken vagyunk, de mivel egyáltalán nem ismerős, elővéve a telefonom keresem fel Seojoon nevét.
Park Hyungsik
Joon ments ki, ölj meg, vagy bánomis én, de segíts!
- Baj van? - ül be mellém Pöcsfej Kapitány, hogy indulhassunk a kínzótáborba.
- Nincs.
Park Seojoon
Tegnap vagy 4368653346153x hívtalak! Mégis hol a fenében vagy???
Ez egy igen kecsegtető szám, de a telefonom csak huszonhét nem fogadott hívást mutat, tehát barátom vagy hazudik, vagy elromlott a készülék. Kezdek formában lenni…
Park Hyungsik
Este kocsmázni voltunk, ahol kicsit megszaladt a pia, és reggel Jisoo mellett ébredtem, aki szerint szerelmet vallottam neki, és azóta tapiz, meg puszilgat…. >.<
Park Seojoon
És ez pontosan miért is baj?
Hyungsik, évek óta nincs senkid, emlékszem, mennyire össze voltál törve utána, tehát biztosan nem heverted még ki. Itt az ideje, hogy tegyél valamit a boldogságodért.
Park Hyungsik
Gondolod, hogy működne ez köztünk?
Park Seojoon
Biztosra nem tudhatjuk, míg meg nem próbálod. Fel a fejjel, és ne utasíts mindig mindenkit el egyből. Hívj, ha végeztél…
Joon nem véletlen a legjobb barátom, de még mindig nehezen tudok belegondolni, hogy nekem egyáltalán normális kapcsolatom legyen egy normális emberrel. Viszont Jisoo nem az, tehát csak nem lesz katasztrófa, mégis jobb, ha tisztázom, mi is van köztünk.
- Te, Soo - szólítom meg, ő meg fejével biccentve jelez, hogy figyel rám, csak közben az utat is néznie kell. - Mi most…? - Erre, mégis, mi lehetne a megfelelő szó, ami se nem túl giccses, se nem túl nyálas?
- Hova szeretnél kilyukadni?
- Mit akarsz tőlem?
- Inkább az a kérdés, hogy te mit szeretnél? Részemről rendben van, hogy legyen köztünk valami, de csak, ha készen állsz rá - közli tárgyilagosan, végig komor tekintettel követve a táblákat és jelzőlámpákat.
- Megpróbálom…
A csapat az eddigieknél jelentősen nagyobb örömmel fogadott, amit megint csak a tegnap este számlájára írok, pedig sokra nem emlékszem. Jisoo azt mondta, hogy lehetőleg még ne kössük az orrukra, elvégre nem biztos, hogy mindenki elfogadná a dolgot, amit teljesen meg is értek, elvégre eleinte nekem is furcsa volt ez a fajta szexuális beállítottság, és remélni sem mertem, hogy ő hasonló cipőben jár velem.
Ám nem ez az egyetlen, amit megváltoztatott. Próbák alatt sokkal inkább segít nekem a főnök, minthogy a többieket küldje utánam, ha valami nem megy. Egyszer végigkísért a pályán, hogy mindennek tudjam a funkcióját, ez viszont nem gátolt meg abban, hogy újfent összemocskoljam az ezúttal kapott ruhákat. Azt hittem, hogy ennyi elég lesz neki belőlem, de nem, egy zuhany és átöltözés után kezdhettem elölről. Mivel a második körben már csak fele annyira lettem retkes, nem kellett újra végigcsinálni a tisztálkodási procedúrát, de így sem jártam nagyobb sikerrel.
Utána újabb zuhany, öltözködés, és bevonultunk a nagy tornaterembe. Elmélet, és edzés. Luhan közel sem annyira rossz arc, mint azt gondoltam, ráadásul tényleg idősebb nálam, amit a személyes iratok ellenére is nehezen hiszek el, de lényegében mindegy. Amilyen vézna, olyan gyors és hajlékony, ellenben kínai barátjával, Jacksonnal, aki inkább a rejtőzködésben van otthon. Erre Yongukknak szüksége sincs, mert míg meg nem szólal, senki nem mondaná, hogy mögötted áll. Ám neki a megfigyelés a specialitása, ezért ezekhez mérten fogok mindenkitől tanulni.
Este Jisoo van olyan kegyes, és hazavisz, elsősorban, mert a területről sem találnék ki, másodsorban meg, mert cseszett messze lakom ahhoz, hogy lesétáljam. Már az épület előtt ülünk, mikor feltűnik, hogy ő is pont annyira izgul a feszült helyzet miatt, mint én, csak nálam lényegesen talpraesettebb, és megintcsak kezdeményez.
Meghallva a kézifék kattanását, felé kapom a fejem, mire ő tarkóm mögé nyúlva húz közelebb, s megszüntetve köztünk azt a pár centiméternyi távolságot, ajkait az enyémekre nyomja, itt azonban nem áll meg. Nyelvét átdugva kér bejutást, mit megadva fogok vállára és viszonozva a csókot kezdődik valamiféle dominancia harc köztünk. A dolog percekig húzódik, de végül kénytelenek vagyunk elválni levegőért, és mindketten jobbnak látjuk ezt most nem folytatni, mert érdekes végkimenetele lehetne.
Felérve a lakásba, nem felejtettem ám el, hogy fel kell hívnom Seojoont, csak kicsit később jutott eszembe, mint akartam.
- Szia - szólok bele levakarhatatlan vigyorral.
- Átmenjek?
- Minek? - vetődöm el az ágyamon, s egy hosszasat nyújtózva gördülök hasra, hogy letehessem megfáradt fejemet.
- Ez mégis, milyen kérdés? Bár örülök, hogy akkor nincs rám szükséged…
- Na, ne légy ilyen. Mindig szükségem van rád, csak én mindjárt kidőlök, így mire ideérnél, már javában alszom.
- Ez megnyugtat - hümmög a készülékbe, érezhetően jobb kedvvel. - És, mi van köztetek?
- Hát… - nyújtom el, mert nem tudom biztosra, mit válaszoljak. - Elméletileg járunk.
- Gyakorlatilag?
- Is…
- Na, ez tök jó! Akkor sok sikert a továbbiakhoz, engem meg mindig megtalálsz.
- Köszönöm.
A közös munka meglepően jól halad a srácokkal. Életemben először érzem azt, hogy minden rendben körülöttem, elvégre Jisoo a legjobb tanár, vezető és pár - nem mintha sok viszonyítási alapom lenne -, Seojoon még mindig, mint egy báty, a többiek meg készségesen foglalkoznak velem, annak ellenére, hogy az ügyességem nem fejlődött. A kinti programjaink is sűrűsödtek, s bár nem a kocsmában, de meglehetősen sokat vagyunk együtt. Boldog vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése