A cső két végén

Ez a kis történet azt hivatott bemutatni, hogy ugyanazon ember, ugyanazon múlttal miként cselekedne egy adott szituációban. Mivel az utolsó napjukig nem tudom őket összekötni, így az alap az, hogy Taehyung édesanyja nagyon beteg. Kórházba kerül, aminek ugye fizetni kell a számláit. Innen jön a csavar: Két héttel ezelőtt Taehyung eladói állást vállalt egy benzinkúton, míg az immár V fedőnevet viselő Taehyung egy bűnszervezethez csatlakozván, kisebb betörésekkel, lopásokkal keresi a pénzt.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Már az éjfélt is elütötte az óra, mikor Taehyung az eddig kezében tartott újságot a pultra téve, valami mozgást észlel a kicsiny benzinkutas bolt ablakán keresztül. Ilyentájt igen csekély a forgalom, annak ellenére is, hogy kint viszonylag sűrűn járnak autósok, motorosok, éjjeli buszok, minduntalan értelmet adva az út mellet húzódó zajfogó falnak, s noha a lakosság meglehetősen közel van, gyalog túl nagy kerülő lenne ebbe az autópálya szélén lévő kis üzletbe jönni.

Taehyung figyelme fesztelen, hiába nem áll kint semmiféle jármű. Már fáradt, egész nap iskolában volt, és más sem lebeg a szeme előtt, minthogy szombat van, de ez egyáltalán nem védettség az olykor errefelé megforduló macskáktól, rókáktól, netán kóbor kutyáktól, miket előszeretettel etet a tiltás ellenére is.

V ideges. Mindene remeg, és bár ősz eleje van, túl meleg az arcát fedő maszkhoz, hosszú ujjú felsőhöz és úgyszint’ hosszú nadrághoz. Izzad, görcsöl a gyomra, nem akarja, de tudja, hogy muszáj. Ez az első egyedüli bevetése, amolyan bizonyítás, hogy méltó a csapatba, és az sem elfeledendő ok, hogy ugye, kell a pénz. Egy utolsó gondterhelt sóhajt megengedve magának tölti meg a nem túl méretes, ám ennek ellenére fenyegetően igazi fegyverét, majd felállva az épület sarkának takarásából, gyors léptekkel az üzletbe tér.

Taehyung figyelme alig egy pillanatra lankad, azonnal jelez a csengő, hogy vevője érkezett, ezzel szemeit a bejárathoz vonzva. Ideje sincs felfogni a körülötte történő eseményeket, máris fegyvert tartanak a fejéhez, melynek fémes kattanása biztosítja őt az alak szándékai felől.

- Kezeket a magasba! - ereszti a megszokottnál mélyebbre hangját V, annyi magabiztosságot erőltetve ebbe a néhány szóba, amennyire csak képes jelen állapotában. Aggódik, fél, és esze ágában nincs bántani a fiatal fiút, mégis képes lenne rá, ha úgy hozná a helyzet. Végig édesanyja jár a fejében, így ebből erőt merítve cselekszik, kínosan ügyelve minden másodpercre, mi idő alatt súlyos összegeket veszíthet.

Még a motorján lehallgatta a közeli rendőrök rádióját, úgyhogy biztosra tudja, miszerint hat perce áll rendelkezésre azután, miután valaki bejelenti a rablást, ugyanakkor ez folyamatosan csökken az esetlegesen erre haladó járőrök miatt. Ennek elkerülése közel lehetetlen, ám ez az első, amit tenni próbál azzal, hogy az eladó kezeit nem engedi a pult alá nyúlni anélkül, hogy ő látná, mit csinál.

Taehyung a rémülettől megugrott pulzusától kapkodóvá vált mozdulattal emeli magasba mindkét kezét, útközben elengedve az újfent ujjai közé keveredett napilapot, minek vékony, de annál keményebb gerince hangos koppanással ér az üreges fa pultra. Eddig abban a tudatban élt, hogy ilyen csupán a tévében van, és közel kizártnak találta, miszerint vele bármi hasonló előfordulhatna, ám most, a tettek közepén a lényébe kúszó, fojtogató rettegés nem erről ad tanúbizonyságot. Természetesen, az első épkézláb gondolata, hogy együttműködik a rablóval, minden parancsát szó nélkül teljesítve, ugyanakkor ott a kötelességtudat, és annak a következménye, ha miatta éri ekkora veszteség a boltot, melynek lehetősége kecsegtetőbb, mint a halála.

V habozik, de végül megkerüli az asztalt, végig szemmel tartva a fiút.

- Nyisd ki! - bök fegyverével a kasszára, közben válltáskáját a pultra hajítva.

Taehyung gondolatai valahogy a saját temetésére terelődtek, kizárva ezzel a külvilágot, ami ugyan nem ritka nála, most mégis megtalálta a lehető legrosszabb alkalmat.

- Mi? - kérdez vissza, felfogván azt, hogy hozzá szóltak - elvégre más nincs a helyiségben -, csupán a szavak jelentése homályos.

- Mondom - nyomatékosítja, már meglehetősen ingerülten az idő pazarlása miatt. - Nyisd ki! - nyomja ezúttal fegyverét az eladó nyakára.

- Jó, jó, nyitom, nyitom - pánikol be a hideg fém érzetére, s beütve a kódot, hátrébb áll egy lépést, hogy teret adjon a másiknak.

- Pakold be szépen - adja a további utasításokat, hol a fiút, hol a kinti tájat nézve.

Taehyung kezei remegnek, és résnyire nyitott ajkain keresztül kapkodja a levegőt, minek hála hamar kiszárad, így nyelni sem tud rendesen, mely csak tetézi a hangulatát. Szófogadóan pakol, még véletlen sem téve olyan mozdulatot, mit a másik félreérthetne. Az élete a tét, és ha meg szeretné menteni az édesanyját, így, vagy úgy, de vele kell maradnia.

V figyelme fokozatosan egyre szétszórtabb, s lassan már maga sem érti, miként keveredett ebbe bele. Zavarja az erkölcstelenség, a lebukás a veszélye, és be akarja ezt fejezni. Menekülni a benzinkút közeléből, a kerületből, a világból. Jelenleg nagyobb tehernek érzi azt, hogy mi lesz az anyja gondolata, ha netán lecsukják, mint az, ami a saját véleménye magáról.

- Ez nem lesz így jó - morogja, konstatálva a kevés zsákmányt. Nem engedhet meg egy alaposabb körbenézést, de azt látja, hogy a fiú mögött több értékes árucikk is helyet foglal, mikből lehet akár még haszna is. Mindenesetre, a semminél jobb. - Azokat is - biccent a polc felé, kitartóan az eladóra szegezve pisztolyát.

Taehyung nem biztos benne, hogy mit ért “azok” alatt, úgyhogy minden kezébe akadó dolgot a táskába helyez, nem válogatva azok kiléte között. Eleve ügyetlen, ám a remegése erre még rátesz, mi miatt a föld majdhogynem előbb telik meg, mint a bőrönd, de végül csak sikerül teletennie, az olykori gyorsaságra való unszolás mellett.

V hezitál egy pillanatra, míg a vállára kapja a zsákmányt. Ha lelövi, nem tudja hívni a rendőröket, ugyanakkor ez csupán egy ártatlan fiú, s ő képtelen lenne a gyilkossága tudatával tovább létezni. Abban sem biztos, hogy egyáltalán képes lenne-e jól célozni ekkora nyomás alatt. Ott a lehetőség, hogy csak vállon lövi, ezzel időt nyerve magának, de amíg ezeken agyal, ugyanúgy veszít, mintha meg sem tenné. A fenyegetés itt mit sem érne, amint elhagyja a helyiséget, a fiú szabad. Tanácstalan.

Taehyung nem érti, hogy a másik miért nem cselekszik már, de ennek ellenére feltartott kezekkel, igyekezvén kifejezéstelen arcot vágni, vár. Ha megmozdul, biztosra halott.

Végül V dönt, s akcióját hét percnél végesnek tekintve, egyszerűen csak elfordul, és kirohan az üzletből, megadva Taehyungnak a lehetőséget, hogy megnyomja a rendőrséget riasztó gombot, ezzel bizonytalanná téve a másik jövőjét.