Éppen hetet ütött az óra, mikor az élénkszőke Taemin a küszöböt átlépve trappolt be a a kicsiny lakásba, ezzel kizökkentve mindkét párját az esti hírek nézéséből.
A fiú nem időzik sokat a vetkőzéssel, csupán lerúgja a cipőit, majd kabátját a sáljával együtt a fogasra dobva siet be a szobába, tényszerűen, s némi célzással a hangjában felszólítva a két idősebbet.
- Valentin nap van! - áll kettejük közé, pont kitakarva a televíziót.
- Honnan van ennek a gyereknek ennyi ereje? - csúszik lejjebb ültében a hulla fáradt Jinki.
- Onnan, hyung, hogy legalább két hete minden nap megígéred neki, hogy holnap lefekszünk, de ez eddig még nemigen következett be - pillant Minho a legidősebbre, azonban ő sem rendelkezik több energiával, amit jelen esetben úgy érezne, hogy eme tevékenységbe tudna fektetni.
- Tényleg… - nyög fel pánikszerűen.
- Na?! - tárja szét a karjait Taemin, kiskutyaszemekkel bombázva a többieket, a mielőbbi cél elérése érdekében.
Jinki csöndesen mérlegel, tekintetét végig a már-már némán könyörgő fiún tartva, majd egy mély sóhajt megeresztve nyújtja ki oldalra rezignáltan a karját, megvárva, míg Minho ad egy pacsit beleegyezése jeléül, végül, mint két nyolcvan éves vénember, nagy nehezen felállnak a kanapéról.
- Imádlak titeket - ugrik a szőkeség a nyakukba, ezzel rögtön vissza is döntve őket az ülőgarnitúrára.
- Akkor most segíts fel - fejtegeti le magáról Jinki, s nyújt neki kezet, miközben Minho vigyorogva a fejét ingatja.
- Remélem, tudod, Taemin, hogy főleg te fogsz dolgozni, mert minket, veled ellentétben, az egész napos hajtás teljesen leszívott - vesz magához néhány törülközőt, melyekkel aztán elindul a fürdő felé.
- Így van - helyesel a legidősebb, társa nyomába szegődve.
- Tehát, odabent csináljuk? - szökell utánuk mérhetetlen lelkesedéssel a fiú, szinte úszva az örömben, amiért végre belementek mindketten a dologba.
Jinki és Minho nem kertelnek; amint Taemin talpa a fürdő csempézett talajához ér, elkapva őt nyomják a falhoz, hogy mielőbb megszabadíthassák a ruháitól. Úgy gondolják, ha ezúttal kellően lerendezik a legfiatalabbat, lesz némi nyugtuk az állandó munka mellett, mikor legszívesebben csak aludni járnának haza.
Taemin a hevesség láttán megszaporázott lélegzettel nézi a csakis őrá koncentráló párjait, kiélvezve a figyelem minden adott pillanatát, főleg, mert általában nagyon óvatosak vele, kérése ellenére is.
Talán ez a nap tényleg más lesz, mint a többi…
Ahogy a ruhák száma nő a földön, úgy kerülnek ők is egyre beljebb és beljebb, egészen a terjedelmes zuhanyfülkébe, hol Jinki egy mozdulattal zúdítja rájuk a még elviselhető kereteken belüli forró vizet.
Elsőnek Minho sajátítja ki magának a szőke fiút egy mély, szenvedélyes csók erejéig, ám többre ideje sincs, ugyanis a legidősebb megragadva Taemin derekát húzza magához, teljes testében a magas, szikár társáéhoz simulva. Ajkaival elsőnek a vállát találja meg, miközben tenyere lejjebb siklik, s csípőjénél fogva húzza öléhez a fiatalabb ágyékát, hol már most mereven feszül kettejük közé még több figyelemért ágaskodó tagja. Incselkedve csókolja végig a nyakát, állvonalát, keresve a szőke tűréshatárát, ám, mikor Minho hátulról átöleli, ezzel Jinkit a hűvös csempéhez nyomva, rögtön a fiú vöröslő párnáira talál.
- Yah - szólal fel két csók közt, megpróbálva eltolni magát a faltól, több - bár inkább -, kevesebb sikerrel.
- Bocsi - ereszt meg egy kurta mosolyt, ujjaival vigasztalásként a combját cirógatva, míg finoman Taemin nyakhajlatába puszil.
A legfiatalabb a túl sok inger hatására Minho karjaiba markol, ki erre válaszként nemességét a fenekének feszíti, egy hangosabb sóhajt kicsalva ezzel Taeminből. Bár ezt szerette volna, a túl nagy kihagyás könnyedén elfeledtette vele, milyen is középpontban lenni, főleg ilyen értelemben.
Jinki egy pillanat alatt elbitorolva a vezetés jogát kezd el lefelé kúszni, végig csókokkal borítva a fiú fedetlen bőrét, olykor-olykor a nyelvét, vagy akár fogait is bevetve, hogy minél több hangot kicsikarjon a szösziből. A köldökéhez érve, lassan belenyal, két kezével közben átölelve a lábait, hogy nagyobb terpeszre bírja, s folytatva az útját, nemes egyszerűséggel kikerülve kőkeményen duzzadó tagját, s tér át combja belső felére.
Mindeközben Minho sem tétlenkedik; Taemin egyik mellbimbóját morzsolgatva borzolja a kedélyeket, mindössze fél másodpercre elengedve őt, míg magukra irányítja a vízsugarat, mielőtt megfáznának.
Taemin világos tincsei az arcára simulnak, eltakarva előle a kilátást, ám, ahogy Jinki egy váratlan mozdulattal a torkára engedi őt, hirtelen szükségét sem érzi, s fejét hátra, Minho vállára döntve nyög fel, még szorosabban kapaszkodva az idősebbe.
Ahogy a hangok egyre intenzívebben adják tudtukra a fiú állapotát, úgy próbálják egyre több és több ingernek kitenni, azonban a vége felé közeledvén mindig megállnak várni, hogy csillapodjon az érzés, ezzel a lehetetlennél is tovább húzva a dolgot.
- Taemin, te jössz - egyenesedik fel bő húsz perc elteltével Jinki, furcsa grimaszokat vágva, hogy ellazítsa az eddig komoly használat alá vetett arcizmait. - Mért nézel így? Mondtuk, hogy tied a munka nagyja, neked van túl sok fölös energiád hozzá - lép el, ezzel kiszabadulva a szorult helyzetből.
- Azt hittem, csak vicceltetek - pislog nagyokat, ártatlan tekintetével próbálván meggyőzni a többieket, miszerint, semmi hasonlóra nincs jelenleg szüksége.
- Szoktunk mi olyat? - vigyorodik el a kipirult, zilált fiú láttán Minho.
- Ja…
- Térdelj - változik meg Jinki kisugárzása, ahogy egy határozott mozdulattal a földre mutat.
Taemin hezitál. Tudja, hogy hyungjai sosem kényszerítenék olyanra, amit ő nem szeretne, de ez a biztosság most valahogy elkezdett fakulni, s helyét az izgatott félelem váltja fel.
- Jobb, ha teszed, amit kér - tolja le őt vállainál fogva Minho, s a fiúnak több sem kell, mindkét férfi nemességére fogva kezd rajtuk dolgozni. Kién épp szájjal, kién épp kézzel, a fő, hogy eleget tegyen a dolgának.
Jinki nagyot sóhajtva adja át magát az érzéseknek, és párjához fordulva simít arcára, hogy közelebb vonva őt invitálja csókba, fokozva vele az élvezeteket.
Elsőnek Minho enged a szorításnak, s engedi magját a szőke arcára, mit ő egy fintor nélkül, az idősebbek számára aranyos tekintettel tűr, azonban Jinki meghúzva a határt rántja fel Taemint maguk elől, hogy mielőbb letusolhassanak.
Legalábbis, Taemin eme tévhitben élve kezd neki a kissé kényelmetlen, de minél gyorsabb mosakodásnak, mikor Minho a lapockái közé tenyerelve tolja őt előre, s ezzel egyidejűleg tolja fel neki az első ujját.
- Hyung... - remegnek meg a legfiatalabb lábai, azonban ideje sincs befejezni, Jinki sűrű fürtjeibe markolva rántja fel a fejét, s harap alsó ajkába, még így is vigyázva rá, nehogy a kelleténél nagyobb fájdalmat okozzon neki.
Minho a tusfürdőtől síkos ujjaiból még párosít helyből kettőt, igyekezvén minél inkább kitágítani, ám az idősebbel ellentétben az ő mozdulatai nem tükrözik a Taemin iránt érzett féltését.
Még azt sem képesek megvárni, hogy a víz rendesen lemossa róluk a szert, szinte kirángatják Taemint a tusolóból, és indulnak meg vele kifelé, végig csöpögtetve maguk után először a nappali szőnyegét, majd a konyha kövét, ezzel nehezítve a haladást.
- Miér- - kezdene bele kérdésébe, de, már komolyan az lenne a csoda, ha hagynák befejezni neki, viszont ehelyett hassal az elkülönült, hosszú konyhapultnak tolják, újfent sarokba szorítva őt, mely csak fokozza az eddig még kielégítetlen vágyait.
Minho türelme nem, hogy véges, nem is igazán létezett, így ezt figyelmen kívül hagyva fog Taemin derekára és tolja fel az alacsonyan helyezkedő márvány felülre, mitől a fiatalabb kénytelen nagy terpeszben térdelni, ha nem akarja, hogy megsérüljön a nemessége - és bizony, nem akarja.
A fenekére csapva költözik magabiztos félmosoly az arcára, s lábbujjhegyre állva síkosít valamennyit nyálával a tagján, mielőtt Taemint megmarkolva, kicsit sem finomkodva belé nyomná azt.
- Hyungh - nyög fel nyálától érthetetlen hangon a fiú, karjaival maga alá támasztva. Fáj neki, azonban ebben a felfokozott izgalmi állapotban csak rátesz, növelve benne a szükség érzetét.
Jinki találva magának elfoglaltságot mászik föl Taemin elé, s elgyötört arcával egymagasba engedve férfiasságát fog rá, majd tolja az ajkaihoz, mire ő értve belőle nyitja ki a száját. A férfi nem várja el, hogy bármit is csináljon vele, helyette inkább maga kezd rámozogni, torka ingerlésével könnyeket kicsalva a fiatalabb szemeiből, de egyre inkább belejőve a szerepébe, nem tudja meghatni.
Minho mély hörgésével hajol Taemin gerincére, és harap belé, ily módon is kiadva a benne tomboló feszültséget, miközben erősen markolva őt lök mélyeket, minden pillanattal közelebb érezve a beteljesülést.
A szőke izmai megfeszülnek, mire már kénytelen kicsit leállni, ám alig fél perc és ott folytatja, ahol abbahagyta, csak ezúttal sokkal kegyetlenebb tempót diktálva, míg Jinki újra megragadva a szőke tincseket húzza teljesen magára, beléeresztve élvezetét egy hangos nyögés kíséretében.
Taemin zihálva kapaszkodik meg a pult két oldalában, kifelé nyomva a fenekét, hangosan könyörögve, hogy Minho engedje elmenni, ez azonban a sokadik lehetőséghez érkezvén sem teljesül be. Már nem is érdekli, mi szégyentelen, vagy mi nem, csupán meg akar szabadulni a feszítő érzéstől, mely minden alkalommal egyre elérhetőbbnek tűnik, és melytől minden alkalommal meg is fosztják.
Minho kihúzódva belőle ragadja meg a kezét és rántja le, majd kérdés nélkül megindulnak a háló felé, és, noha a fiú nehezen tartja a tempót, belül mégis szörnyen szerencsésnek gondolja magát, amiért ezt sikerült kiharcolnia, biztosra tudván, miszerint nem az utolsó alkalom volt.
Az ágyra lökve, ezúttal Jinki veszi át az irányítást, és lábait széthúzva ül be közéjük, miközben Minho a feje fölé mászik és maga mellé húzva Taemin kezeit, erősen a matracba préseli őket.
A legidősebb a lábait a szőke combjai alá nyomja, végül mindkettejük álló nemességét a markába fogva szorítja össze a két lüktető, forró tagot.
- Mozogj! - parancsol rá keményen, s szabad kezével a háta mögött megtámaszkodva veszi fel a tempóját.
A kéj hangjától terhes apró szoba hamar Taemin börtönévé válik, ahogyan Minho lehajolva hozzá, hol szenvedélyesen csókolja őt, hol pedig szívásnyomokkal, harapásokkal tarkítja hófehér nyakát, vállait, mindvégig szorosan tartva a kezeit, hogy még véletlen se avatkozhasson közben.
A fiú szörnyen fáradt, de a tény, hogy mindig már csak egy kevés kell hozzá, minduntalan mozgásra készteti, azonban Jinki továbbra sincs kegyes hangulatában, hiába a hiszti, a könyörgés, nem engedi elmenni őt.
Megunva a helyzetet, hirtelen tolja fel a szöszi lábait szinte a feje mellé, még kevesebb esélyt adva neki az elegendő oxigén beviteléhez, majd teljes mértékig megfosztva tőle merül el tövig benne, kíméletetlen mozgásba kezdve. Taemin combjain támaszkodva diktál a fiatalabb számára felfoghatatlan tempót, ki már a saját nyálát sem képes magában tartani, nem még Minhoét.
Csakhogy ez a póz sem kellően kielégítő Jinki számára, így kihúzódva az önkívületben lévő fiúból, megfordítja, és hátsófelét felhúzva, újra tövig nyomja magát benne, lehetőséget adva ezzel társának is egy számára kecsegtetőbb szerepre.
Minho Taemin alá mászva veszi nemességét a szájába, közben jelzésértékűen fellökve a csípőjét, miből értve a fiú fogja meg a férfi nemességét, ám a sok zihálástól és nyögéstől nehezen képes bármit is csinálni vele, de próbálkozik.
A legfiatalabb már-már fájdalmasan szűkölve homorít, remélve, miszerint társai engednek neki végre, azonban kénytelen belátni, hogy ez a túl régóta tartó szenvedés tovább folytatódik. Már ő sem tudja eldönteni, hogy a víz, vagy az izzadság folyik-e róla, túlságosan kimerült és hiába hajszolja az élvezetet, hiába tenne maga érte, Minho szorosan fogva a csípőjét tartja csupán nyelvét a makkján, kivárva a lassú elmúlást, miután ugyanazon hevességgel folytathatják.
Taemin tűréshatára egyre szűkül, azonban vele ellentétben az idősebbek éppen csak kezdenek belejönni.
Jinki elhátrálva adja át a terepet másik párjának, ki kiengedve a fiú nemességét a szájából, megfordul és magára igazítva, egy határozott rántással férfiasságába ülteti Taemint.
A szöszi már azt sem tudja, merre van arccal, arra azonban kénytelen rádöbbenni, ha szeretne is valamit, kénytelen lesz tenni érte, ugyanis Minho saját kezeit a feje alá téve vár türelmesen. Nincs választás, tenyereivel társa mellkasán megtámaszkodva kezd mozgásba, éppen csak érzékelve, hogy közben Jinki elé térdel, pontosabban Minho fölé, még több munkát kiróva rá, amit kénytelen teljesíteni, még úgy is, hogy fogalma sincs, mi lesz, ha nem teszi. Őszintén, ezek után már nem is akarja. Csupán egy vágya van, amiért a kimerültsége ellenére is kitartóan küzd. Ugyan folynak a könnyei a nyálával együtt, miközben sokkal inkább fájdalmas a hangja, mint sem élvezettel telt, ezt a fajta intenzív hullámvasutat legvadabb álmaiban sem merte volna elképzelni a mindig figyelmes és törődő párjaitól.
Az idősebbek engedve az akaratnak, s saját kimerültségüknek élveznek Taeminbe, hagyván, hogy ő is megkönnyebbüljön végre, melyet szinte felsírva tesz meg, mégis mosolyog közben, bár az a mosoly sem feltétlen öröméről tanúsít, pedig tagadhatatlanul boldog.
- Akkor most mehetünk vissza zuhanyozni - ereszti ki a tüdejébe rekedt levegőt Jinki.
- Még egy kör? Én mondjuk benne vagyok - kászálódik le az ágyról Minho.
- Neeeem - nyekereg Taemin, ugyanabba a pózba maradva, ahogy őt hagyták.
- Tényleg nem kéne. Kicsit elvetetettük a sulykot, de attól még zuhanyozni muszáj.
- Nem akarok…
- Pedig fogsz - ragadják meg mindkét karját és rángatják fel a fájdalmasan grimaszoló fiút.
- Fáradt vagyok - tiltakozik, de már annyira sem futja, hogy ezt tettlegesen kimutassa, csupán engedi, hogy kitámogassák a fürdőszobába.
A meleg, kellemes víz alá beállva veszi magához Minho a tusfürdőt, hogy mindenkit alaposan bekenjen vele, segítve párjait, majd közösen kimossák a legfiatalabbat, némi szörnyülködéssel konstatálva a nemrég szerzett foltjai sokaságát.
Már éppen megkönnyebbülne Taemin, hogy vége, aludhat egyet, mikor őt közrefogva ölelik át egymást hyungjai, ezzel a frászt kiváltva belőle, félve, hogy ebből bizony tényleg mégegy kör lesz, ám szó sincs ilyesmiről.
- Na, elégedett vagy? - kérdi Jinki, elölről a szőkéhez bújva.
- Az nem kifejezés - mosolyodik el félig lehunyt pillákkal.
- Most utálsz minket? - érdeklődik a másik oldalról Minho, lágy puszit nyomva a fiú orcájára.
- Dehogy is. Nagyon szeretlek titeket.
- Ezek szerint, legköze-
- Nem - vágja rá Jinki, eleresztve őket. - Irány az ágy, persze, miután Minho rendbe szedte - lép ki elsőnek, és magához véve egy törülközőt, kettesbe hagyja a fiatalokat.
- Miért én? - néz utána összevont szemöldökkel az említett, rájőve, hogy még Taemin kisegítése is neki maradt.
- Hyung, te is szeretsz?
- Mennyi időm van gondolkodni? - tartja a két vállánál fogva, kifelé vezetve a zuhany alól.
- Ez gonosz volt - csügged el a fiú, a várttal ellentétben nem véve a tréfát.
- Ya, ne csináld! Persze, hogy szeretlek - terít egy törülközőt Taemin fejére, s vele szembeállva, homlokát az övének dönti és tekintetét az övéibe fúrja, amit a szőke alig néhány másodpercig bír tartani.
- Fáradt vagyok…
- Nagyon helyes. Ezek után mertem remélni.
- RETKES AZ ÁGY, HOL VAGYTOK MÁR?!
- MEGYÜNK!
- Anya mérges - mosolyodik el a fiú.
- Ja, de ne anyázd le, ha nem akarod az iméntit elölről - támogatja ki a fürdőből kuncogva Minho.
- Nem, azt hiszem, mára ennyi elég volt. Majd holnap…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése