- Nam, biztos olyan fontos ez most? - kérdezi meg a hidegtől teljesen elgémberedett ujjait dörzsölgetve Jin, és feljebbhúzva sálját próbálja melegen és távol tartani állát a szembe eső hópelyhek tengerétől. - Még főznöm is kellett volna estére…
- Tudod, hogy nemsokára fellépés, de nekem még mindig nem megy az a rész - húzza el színészi tehetségével átitatott szomorú vigyorra ajkait.
- És gondolod, hogy pont rám van szükséged? Pont rám? - mutat magára plusz nyomatékosítás gyanánt, még egy értetlen homlokráncolást is belecsempészve reakciójába. - Jimin vagy Kook ezerszer nagyobb hasznodra lennének, de igazság szerint nálam mindenki…
- Hyung, már csak két sarok, bírd még ki - próbálja csitítani az idősebbet, mert már nem tud mit felhozni mentségére, hogy miért pont Őt rángatta ki ebben az ítéletidőben.
Az igazság az, hogy Namjoonnak egyáltalán nem megy rosszul egyik rész sem az új koreográfiából, ám a csapat őt szavazta meg Jin elcsalására, hogy addig nyugalomban meg tudják csinálni imádott Hyungjuknak a tortát. A fiatal rapper mellett döntöttek, mint legkevésbé “konyhabarát”, ismerve az eddig látott nemlévő képességei alapján. Ő igazából örömmel is fogadta, hogy kimaradhat ebből az egészből, ám a zord időjárás már kevésbé vonzotta, arról nem is beszélve, hogy egyetlen szabadnapjukon is dolgoznia kell.
*****
Eközben a többiek tanácstalanul elemezgették a szakácskönyv nem túl bonyolult sorait arra várva, hogy valaki végre elkezdje a dolgok összekeverését.
- Ez azt írja, hogy 100 gramm liszt és 250 gramm cukor - hajol közelebb az említett tárgyhoz Jimin, felolvasva az első hozzávalókat.
- És, mivel mérjük ki? - kutat a szekrényben Taehyung, bármiféle segédeszközt keresve.
- Van ilyen kis edény, aminek az oldalára vannak írva a mértékegységek - veti fel ötletét a maknae.
- Jó, akkor gyere, és segíts megkeresni!
- Ezen a helyen csak Jin Hyung tud kiigazodni - kezd bele az egyik magas polc alapos áttúrásába Hoseok, hátha talál valamit, aminek még hasznát vehetik.
Eközben Tae és Jungkook hangosan csörömpölve rakosgatják a konyhafelszereléseket, alaposan kitárgyalva, mit mire nem használunk.
- Jimin, vennél elő nekem két tojást? - törölget egy-egy tálat a pulton Suga, előkészítve a használatra.
- Persze, Hyung - lép a hűtőhöz és felnyitva a benne lévő dobozkát, a kezébe vesz egyet. - Elkapod? - lendíti az idősebb felé, ám még nem engedi el, csupán a válaszát várja.
- Add - helyezkedik kisebb terpeszbe és karját kinyújtva várja a tojás érkezését, amit sikeresen el is kap. Gyorsan a pult márványlapjára helyezi és már fordul is a következőért, ami a vártnál hamarabb érkezik, így csupán csak reflexből tudja odakapni kezét, minek következtében tenyerén szétcsattan a törékeny dolog. - Baszdmeg - konstatálja a történteket és lerázva magáról a ragadós cuccot, egy rongyba megtörölközve várja a következőt.
- Bocsi - vigyorodik el Jimin és lendítés közben becsukva a hűtőt lép vissza a könyvhöz, hogy folytathassa a hozzávalók felsorolását.
- Srácok, kéne már az a mérő! - morran rá a fiatalabbakra Suga, a tál mellé pakolva a lisztet és kristálycukrot. - Mit pöcsöltök ennyit? - sétál az ügyetlenkedőkhöz és arrébb tolva őket az útból kiveszi a vele szemben lévő, műanyag mérőtálat. - Bénák - hagyja ott őket és kecsesen visszatér a dolgok összerakásához.
- A vajat ki ne hagyd! - ragadja meg Hobi az asztalon pihenő, már kicsomagolt, halványsárga téglát, ám nagy sietségében megbotlik és jó messzire hajítva az ételt, az végigcsúszva a fél konyhán, síkosítja be a talajt.
- Köszi - hajol le a történetesen lába mellé érkező vajért és levágva róla a koszos részt, újra a két fiatal felé fordul. - Kéne egy kis mérleg. Azt még felismeritek?
- Nagyon vicces Hyung - nyomja kezébe Jungkook a kért tárgyat, majd durcásan leül az asztalhoz.
*****
- Mi nem megy ezen Nam? Tökéletesen megcsináltad! - tárja szét kezeit Jin, értetlenkedve figyelve társa mozgását.
- De nézd, itt nem tudom, hogyan tovább - próbálja eljátszani az ügyetlent, de már közel érzi vesztét. Míg nem kap jelt, addig nem engedheti még csak a ház közelébe sem Jint, ám már nem sok mindent tud előrángatni egyre szűkülő tarsolyából, amivel maradásra bírhatná az idősebbet.
- Kapcsold le a zenét - int neki, majd mikor teljesítette kérését, kezdő pozícióba áll. - Ha itt ennyire felhúzod a lábad, a fordulást követően nem fogod tudni elég gyorsan letenni, így le fogsz maradni - magyarázza, végig mutogatva a mozdulatsort.
- Áhá~ Már értem - tesz egy kísérletet leutánzására, csak egy fokkal bénább verzióban.
- Nem, nem, nem - hadonászik, hogy leállítsa őt. - Erről beszéltem! Itt kisebbet!
- Ja, hogy így! - teszi még magasabbra lábát, mélyen elfojtva feltörni készülő nevetését.
- Ahh, Nam… - huppan a földre Jin, lélekben már felkészülve a hosszú maradásra.
*****
Csupán egy hatalmas ablak láttatta az öt fiú jószívű titkát, ám a sokadik emelet fogságából egyáltalán nem fenyegette őket a kitudódás veszélye. Kivételesen mindenki kivette a részét a munkából, így minden tudásukat összedobva, még azzal a kevéske tapasztalattal is serényen ügyködtek, hogy örömet okozhassanak legidősebb Hyungjuknak. Egyre forrósodik a helyzet, míg odakint kicsit csendesedve az idő, óriási felhőiből szórja az apró, puha hópelyhek sokaságát. Az élet megállíthatatlan körforgása, az emberek moraja és autók dudálása színesíti a sütés élvezhetőnek épp nem mondható pillanatait.
Időközben Suga átvéve a vezető szerepét osztogatta az utasításokat, mert bár az ételek elkészítéséhez nem igazán ért, de a csapatot rendesen egyben tudja tartani, ami fontos egy ilyen kritikus, sokszor feszült légkörben.
- Taehyung, kezdj neki a hab elkészítésének Jiminnel - adott hátra egy tálat a fiatal énekes kezébe. - Jungkook, szükségem lenne egy lapos fakanálra! Tudod, amelyik olyan mint egy evező - fűzi hozzá még a maknae pesztrálásáért.
- Hahaha - forgatja meg szemeit Kook, már keresve is a kért eszközt.
- Jiminssi, mi az első hozzávaló? - lép mellé Tae és letéve az edényét, ő is a könyv felé hajol.
- Tej, tojássárgája, cukor… Hozom a tejet és a tojást, te addig keresd meg a cukrot.
A fiatalabb egy vállrándítás kíséretében el is indult, majd a polcról leemelve egy nem túl nagy, sötétbarna dobozt, visszatért a tálhoz. Míg Jimin egy pohár felett ügyeskedett kisebb nagyobb sikerrel a tojássárgája és fehérje elválasztásában, addig Taehyung kimérte azt az 500 milliliter tejet. Miután belekerültek a tálba a megfelelő hozzávalók, egy nagy evőkanalat felkapva, belemártotta a barna doboz rejtette fehér anyagba és lelkesen szórni kezdte.
- Te TaeTae - lépett mögé Hoseok, mitől kicsit megrezzent, de ez csöppet sem zökkentette ki a fiút szórakozottságából. - Mit teszel bele, ha Yoonginál van a cukor?
- Mi? - áll meg keze a levegőben és riadtan kapja hátra fejét. Szinte azonnal ki is szúrja a kis kék, már félig üres zacskót. Megfordult gondolataiban, hogy csupán az nem volt betéve a dobozba, ezért külön van és attól még simán lehet cukor, de a biztonság kedvéért egyik ujját benyálazva belemártotta, ám már mielőtt a szájába vette volna, kinézetéből rájött, hogy ez bizony nem cukor, hanem… só. - Basszus - vigyorodott el és nyakát behúzva várta a következményeket.
- Ahh, Tae, komolyan nem hiszlek már el - sóhajt fel Jimin és kikapva kezéből a kanalat, a rajta lévő maradék sót beleszórja a dobozba, a tálba lévőből meg amennyit tudott kimártott és indulatos léptekkel a kukába száműzte, vissza meg már a cukorral a kezében tért. - Fuss neki még egyszer! - nyújtott felé másik evőeszközt.
- Kook, hozz egy olyan összekeverő izét - szólal fel Taehyung, megunva a kézzel való maszlagolást.
- Egy robotmixerre gondolsz? - vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, elmerülve a szekrény rejtette dolgok közt.
- Ja, arra…
- Tessék - nyújtja át és ül vissza a már megszokott helyére. Azt gondolná az ember, hogy milyen kényelmes is neki adogatni a cuccokat, ám ez közel sincs így, mivel nem ismer fel mindent, ami miatt az idősebbek leszólják és a folyamatos ugráltatás nem éppen leányálom számára, mikor legszívesebben csak pihenne egész nap.
Tae beizzítva a robotmixert, egyik kezével a tál szélét fogta, kicsit megdöntve azt, másikkal az eszközt és lassan belevezetve maxon a félig folyékony állagú trutyiba repült minden mindenfelé.
- Tae~, állj! - fogta le a kezét Jimin, ám addigra már őt is beterítette a kivételesen azonosítható eredetű, mégsem túl kecsegtető dolog.
- Bocsi - villantja ki fogait, pulóverének ujjával letörölve az idősebbik arcát, ezzel kevéske vigaszt nyújtva neki.
Újra nekiesve a műveletnek, csak most lassabban, valamivel előrébb haladnak.
- Jiminssi, egy kis fahéjat szórsz bele? - nyújtja át szabad kezével a kis zacskót, a másik pedig elfogadva azt, már óvatosan kocogtatja is a barna port az edény felett. - Hyung, ez sok! - állítja meg hirtelen Tae.
- Nem mondtad, hogy mennyi kell…
- Mekkorára kell állítani a sütőt? - elmélkedik a vezető, már betéve a tepsit.
- Száz fok az sok, vagy kevés? - csatlakozik a másik rapper is.
- Az kevés - áll fel Kook segíteni az idősebbeknek. - Minimum 180 fokra - tekeri el a mérőt a megfelelő irányba.
- És mennyi időre? - veti fel a következő nagy kérdést, ám a maknae erre is fel volt készülve, ugyanis fiatalabb korában többször segített édesanyjának otthon ünnepekkor a sütögetésben.
- Körülbelül harminc perce, de nem árt figyelni, akkor vedd ki, ha már kellően barna a teteje és egy fogpiszkálót szúrva bele megnézheted, hogy átsült a belseje is - magyarázza hevesen gesztikulálva hozzá.
*****
- Várj egy pillanatra - áll meg Namjoon hirtelen és a magnóhoz ugorva, lekapcsolja, majd zsebéből elővéve telefonját, a füléhez nyomja. - Igen? Aha. Jó. Nem, semmi. Rendben, akkor majd otthon. Szevasz - nyomja ki és egy megkönnyebbült sóhajt eleresztve baktat vissza Jinhez. - Gyere, öltözzünk - költözik egy kellemes mosoly arcára, ahogyan belegondol abba, ami most történni fog.
- Ennyi? De még mindig nem megy neked - talán úgy hangzanak az idősebb szavai, mint aki még maradna, ám ez közel sincs így. Valójában szívesen segít bármelyik tagnak, minden tőle telhetőt megtéve, viszont most nagyon fáradt már, egész nap pakolászott és takarított.
Összeszedve magukat, kiléptek az eddigiekhez képest valamivel kellemesebb időbe öltözött utcára. A hó éppen csak szállingózik, az emberek többsége már nyugovóra tért, minden csendes és sötét. A közelgő ünnepekre előkészülve a villanyoszlopokat és a fák törzseit, valamint lekopaszodott ágait izzó, színes ledsorok díszítik, ezzel is ráhangolva mindenkit a Karácsonyra. A talajt és a parkoló autók tetejét két-három centiméter, puha, fehér paplan borítja, ami a betonon igencsak ki van járva. A két jó barát, csapattárs, családtag nem beszél semmit, elvégre szavak nélkül is tökéletesen megértik egymást, látván a másik arcára kiült csodálatot.
*****
- Úgy néz ki, mintha leokádtátok volna - közli Suga nemes egyszerűséggel véleményét a díszítésről a maknae line felé.
- Akkor csináld meg te Hyung, ha neked jobban megy - lép egyet hátrébb a csapat legfiatalabb tagja, durcás grimasszal az arcán.
A rapper ugyan vonakodva, de átvette ezt is, hátha ő több sikerrel jár. Az asztal felületén nincs egy centiméter sem, ami nem lenne összekenve habbal, a konyha maga kész káosz, de sietniük kell, mielőtt betoppan az ünnepelt.
Miután sikerült nézhető formára varázsolni a sütemény felületét, a díszítés egy következő szintjére léphettek.
- Mennyi gyertyánk van? - néz körbe Hoseok, hogy meglelje a kis viasz égőket.
- Ha jól számolom… hat - emeli fel markában az összeset Taehyung.
- Hogy mi?! Most csak szopatsz, ugye? - ad hangot kiakadásának Suga.
- Komolyan ennyi van - vigyorodik el, mintha még ő sem hinne annak, amit nemrég mondott. - Ráadásul kettő belőle jóval hosszabb, mint a többi - veszi ki a különbözőket.
- És már időnk sincs boltba menni… - rogy le fáradtan egy székre Jimin.
- És mit csináljunk ezzel a kettővel? Ugyanakkorára törjem őket?
- Ahh - sóhajt fel. - Nem, add ide, valahogy elrendezzük őket…
Mikor végre sikerült ezt a felettébb bonyolult dolgot is megoldaniuk, közös erővel rendet raktak a nappaliban, poharakat és üdítőket vittek az asztalra és már nem volt más dolguk, mint várni, mikor jönnek. A konyhát macerásabb lett volna kitakarítani és bár nem akarták Hyungjukra bízni ezt, de jelenleg senkinek sem maradt ereje azt elintézni. A nappaliban valahogy kisebb volt a kupi…
Amint kattan a zár, két fiú sürgős tempóban meggyújtja a gyertyákat és ahogy nyílik az ajtó, elkezdenek énekelni egy születésnapi köszöntőt. Még az újonnan érkező is becsatlakozott és bár a rapperek nem kifejezetten szeretik mutogatni eme hangszínüket, most bátran és örömmel daloltak ők is, cseppet sem rontva ezzel a hangulaton, maximum az összképen, amit természetesen maga az ünnepelt sem bán, elvégre imádja őket, úgy ahogy vannak.
- Srácok - kapja Jin szája elé kezeit, küszködve feltörni készülő könnyeivel. Azt ajtóban megdermedve nézi, ahogy a többiek milyen jó kedvvel előadásoznak neki, majd szeme a kezükben világító kis süteményre téved.
- Kívánj valamit és fújd el Hyung - legyint maguk felé az eddig őt feltartó férfi, jelezve, hogy lépjen közelebb. Seokjinből kitört a zokogás, minden örömét szabadjára engedve és megtette amit kértek. Csak legyenek mind nagyon boldogok az életben - kívánta magában és bár küszködve a sírás miatt kusza légzésével, de elfújta mind a hatot egyszerre.
Suga letette a tortát a szépen megterített asztalra és egy csoportos ölelés keretében, szavak nélkül, de megköszönték minden eddigi kemény és fáradhatatlan munkáját, amit nap mint nap értük tesz, a banda legidősebb tagjának.
Ha szeretnél több információt megtudni erről a ficiről, vagy érdekelne másik írásom is, itt tudod követni az éppen futókat és az esedékes információkat:https://www.facebook.com/sinorikiriszkepi/?fref=ts
Boldog szülinapot Jin :) <3
VálaszTörlés