- Yeoool! - törtem meg a reggeli csendet idegesítően vékony hangon kiabálva, ezzel magamra haragítva a másik nyolc, békésen alvó társamat.
- Mi van már? - mordult rám Chanyeol, fejére húzva a párnáját, én pedig a hátára ülve kezdtem el birizgálni a tarkóján a haját. A szomszéd szobából Suho hyung kiabált át, hogy igazán befoghatnám, és nem kéne reggel vonyítanom, amikor még mindenki alszik. Na persze, biztos Layt zavartam meg, ő pedig védi a kis báránykáját… Bezzeg neki megengedné, ez nem fair.
Egyáltalán nem értettem, hogy miért akadt ki, hisz reggel se volt, és nem is vonyítottam, csak hangosan szóltam a Yodára, mert a halk keltegetésre nem reagált. Pedig tényleg felkelhetne már, mert a tizenegyet is elütötte már az óra, ráadásul karácsony van, és se fánk nincs még, se semmi díszítés, ami felettébb bosszantó. Főleg nekem, mert én odavagyok az ilyenekért.
- Ha nem kelsz fel, akkor meg foglak csikizni! - fenyegettem meg az alattam horkoló óriást, aki csak morgott valamit, én pedig gondolkodás nélkül kezdtem matatni az oldalán, ezzel hangos kacagást előidézve belőle. Úgy elkezdett kapálózni, hogy majdnem hanyatt vágtam magam a hirtelen lendületétől.
- Hagyd abba! - kérlelt, miközben nagy tenyerével hadonászott össze-vissza a levegőben, én pedig voltam olyan nagylelkű, hogy megkíméltem az életét.
-Két percet kapsz, hogy felöltözz, mert fel kell díszítenünk még a fát azelőtt, hogy a többiek felkelnek… - magyaráztam oda se figyelve rá, mert saját magam is öltözködni kezdtem, ugyanis terveztem elmenni vele korcsolyázni, miután végzünk a fával. Tudom, hogy imádja, de nem sokszor van rá alkalmunk, és nem is nagyon támogatja az egészet a leader, se a menedzser, mert félnek, hogy összetörjük magunkat. Talán Jonginért jogosan aggódnak, mert ő amekkora világi, minden másodpercben élet veszélyes helyzetbe kerül. Főleg mostanában, mert elég sokszor csipkelődik Kyungsooval, Soo pedig egy igazán veszélyes teremtés. A múltkor majdnem lecsapta Kait a merőkanállal, mert az kézzel akart belenyúlni az ételbe, csak hogy az idősebbet idegesítse.
Jól tudtam, hogy alakul köztük valami, sőt Joonmyun sem jól titkolta az ügyét Yixinggel. Minseokon és Jongdaen senki sem tudott eligazodni, de biztos vagyok benne, hogy ha nem lennének ilyen gátlásosak, akkor ők is nyíltan felvállalnák a kapcsolatukat, mint a maknae és a Bambi, akik nagy örömömre egész nap egymást nyalják-falják. Pár hete pedig Yifannak el kellett utaznia, valami amerikai menő film forgatása miatt, és furcsa mód pont akkor jelentette be a mi pandánk, hogy ő bizony távkapcsolatban él. Na de hogy kivel, az senkit sem lepett meg. Majdnem minden este ZiTao kéjes nyögéseire aludtunk el, amiket Kris csikart ki belőle, miközben kicsit sem finomkodva döngölte az ágyba… Amit sajnos szintén hallottunk a Yodával, mert a másik oldalról őket kaptuk meg szomszédnak. Szerencsére Suho és Lay kulturáltan intézik ezt a dolgoz, amiért nagyon is hálás vagyok, mert a szívem szakad meg, hogy körülöttünk mindenki boldog kapcsolatban van, ha nem is mondják ki nyíltan, csak én sóvárgok a nagyfülű után, napról napra egyre jobban feladva a reményt…
- Föld hívja Baekhyunt! Hahóóó, itt vagy? - lóbálta meg orrom előtt hatalmas mancsát, ezzel kizökkentve engem gondolat menetemből.
- Jah, huh, miért? - pislogtam össze-vissza, mire Yeol csak felnevetett, majd pimaszul kezdett rám vigyorogni. - Mit bámulsz, hah? - csaptam vállára morcosan, mert zavart, hogy még ennyi miatt is fülig pirultam.
- Semmi, semmi… Csak édes, hogy annyira elbambultál, hogy még a nyál is kifolyt a szád szélén - nevetett rám édesen és hüvelyk ujjával lesimította államról a nedves csíkot, majd döbbent arcommal együtt hátrahagyott a szobában. Pár perc merengés után kifutottam hozzá a nappaliba, de az az áruló már javába akasztgatta a szaloncukrokat a fára, meg sem várva engem, pedig tudta, hogy imádom ezt csinálni.
- Yah, szégyelld magad! - legyintettem meg tarkóját, és kivéve a kezéből a piros díszeket, helyükre pár aranyat és ezüstöt tettem. Már tavaly letisztáztuk, hogy ez éven én döntök a gömbök színéről, de úgy látszik vagy elfelejtette, vagy cukkolni akart.
- Felteszed a csillagot? - mosolygott rám, miután teli aggattuk szerencsétlen fát kisebb-nagyobb gömbökkel, s váratlanul felkapott derekamnál fogva, mert lábujjhegyre állva nem értem el a fa tetejét. Miután ráhelyeztem az utolsó díszt, vártam, hogy letegyen, de ehelyett magához ölelt és egy apró puszit hintett a tarkómra. Jóleső bizsergés járt át, de nem tudtam hová tenni ezt az egészet. Zavartan hessegettem el öltözni, miután kijelentettem, hogy elviszem korcsolyázni. Amíg a meleg cuccai között válogatott, kikértem a cég egyik kocsiját, magamhoz vettem kellő mennyiségű pénzt és felvettem az előre kikészített ruháimat.
A korcsolya pályán hatalmas tömeg volt, a jeget inkább a gyerekek uralták, míg a szülők és a szerelmes párok a terep szélére húzódva csevegtek, vagy ne adj isten csókolóztak, amitől görcsbe rándult a gyomrom. Olyannyira belemélyedtem a boldog szerelmesek bámulásába, hogy észre se vettem az előttem sikló Yeolt, akibe művészi tehetséggel belementem és el is taknyoltam volna, ha nem fog meg. Szívem hevesen vert, mind a közelsége és mind a lerótt körök miatt. Lihegésben ő sem maradt el tőlem, meleg lehelete lágyan csiklandozta átfagyott arcocskámat, ahogy szorosan tartott erős karjai között, mert még bizonytalan lábakon álltam. Csak nem azért remegtem, amiért ő hitte. Csupán annyi, hogy hozzám ért és egyenesen a szemembe nézett, ezt váltotta ki belőlem. Átkarolva derekamat tartott tovább, mert nemhogy remegésem csillapodott, még a zokogás is előtört belőlem.
Csak értetlen fejjel nézte, ahogy a meleg cseppek egymással versenyezve csöppennek le arcélemről az ő szövet kabátjára. Megelégelhette a dolgot, mert közelebb rántva magához, kisiklottunk a pálya szélére és az ott lévő elválasztó falnak nyomott. Megszeppenve próbáltam magamba fojtani az előtörő könnyeket, mert megijesztett az, ami megcsillant a szemébe, ahogy tekintetét ajkaimra vezette.
- Miért nem tetted meg hamarabb? - motyogtam mellkasába, miután elengedte ajkaim, és szégyellősen fúrtam a puha anyagba kobakom.
- Féltem, hogy elutasítasz… De amikor a karácsonyfa előtt megpusziltam a nyakad, a reakcióid alapján megvilágosodtam - hallani lehetett hangján, hogy elmosolyodik.
- Olyan buta vagy! - bújtam ölelő karjai közé még jobban, hogy sohase engedjen el többé. - Nézd Chanyeol, havazik! - kitartottam a tenyerem, hogy elkapjak egy pihét, de ehelyett az orromon landolt egy. Fülemet ismét csilingelő kacaja simogatta, majd szorosan vont ölelésébe, s először átfagyott és kipirosodott oromra hintett egy puszit, a hópehely helyére, majd ajkaimat vette birtokba újra.
Aznap este tizenketten ültünk az asztal körül, s miközben Kris hyung izgatottan számolt be a forgatáson történtekről, mindenki a párja mellett ülve fogta a másik kezét. Igen, még Minseok és Jongdae is, ráadásul még a morgós Kyungsoo is megfogta az örökké gyermek lelkű Jongin kezét. Tekintetem akaratlanul is az összekulcsolt ujjainkra, majd Chanyeolra vezettem, aki észrevéve ezt, lágyan hajolt párnáimra. Nagy örömömre a srácoktól csak elismerő pillantásokat és mosolyokat kaptunk. Suho megeresztett egy “Na végre, hogy bevallotta neki” felkiáltást is, amit a többiek helyeseltek. Akkor ők mindvégig tudták?
Csibészes mosollyal vizslattam a mellettem ülő arcát, és hangosan kacagtunk fel mind a tizenketten, amikor a Yoda kibontotta a megmaradt, legkisebb ajándékot a fa alatt, amiből kettesével mindenki kapott egyet a maknae jóvoltából. Sehun odasúgta, hogy használjuk egészséggel, mire Luhan elnevette magát, és enyhe célzásokat tett arra, hogy ő is kipróbálná az övékét ma este. Szerintem nem csak a mi hangunktól zengett a ház egész éjszaka, mind a hat szobából kéjes nyögések és elfojtott sóhajok hallatszódtak.
De mi nem csináltunk semmi rosszat, csak a karácsonyi ajándékunkat próbáltuk ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése