Visszafojtott lélegzettel csodálom a nekemdőlve pihenő lányt, szemtelenül kiélvezve, hogy a fürdés nyújtotta lehetőségeknek köszönhetően láthatom az összes porcikáját. Fedhetetlen tény, miszerint az arcánál szebb dolog nem létezik a világon, de rögtön azt követi egész lénye. Minden elfogultságot mellőzve jelenthetem ki, nála gyönyörűbb lányhoz még nem volt szerencsém, s ez egyfajta vágyat táplál bennem a vele töltött pillanatok tengerében. Akarom őt, ám nem a szó leghétköznapibb értelmében. Azt akarom, hogy ő is így érezzen, hogy belém kapaszkodva követeljen többet és többet, hogy akarjon engem…
Eddig lazán dereka köré font jobbomat felemelve simítok gyengéden oldalára, rögtön megérezve a lágy borzongást, amit eme apró tettem kiváltott belőle.
- Mit csinálsz? - pillant fel rám egy sejtelmes mosoly kíséretében, pontosan tudva, mennyire szeretem a határokat feszegetni.
- Én? - kérdem meglepettséget színlelve, miközben még véletlen sem hagyom abba lágy ingerlését. - Semmit…
- Aha. Érzem - fordul vissza, méginkább belesimulva ölelésembe.
Mutatóm a csípőjére vándorol, majd onnan combja belső felére. Egy hangosabb szusszanás a jutalmam, mitől felbátorodva hajolok nyakához, hogy apró csókokkal fokozzam a köztünk kialakult kedélyeket. Elernyedve enged teret a kezemnek, titkon tán’ azt remélve, hogy ezúttal nem leszek olyan kegyetlen, hogy befejezem, mielőtt még bármi történne. Pedig, ha tudná…
A forráshoz közeli vízből minden kiemelt végtagom piros, de már nem is érzem semmim, annyira beleszoktam. A levegő párás, a nyitott ablakon hűvös levegő szökik az apró helyiségbe, hogy mielőbb menekvésre késztessen, ám még állom a sarat, jól szórakozom.
Szabad kezemmel a csípőjét simogatom, míg a másikkal a lábain barangolok, figyelve a rezzenéseit, hogy hol jobb neki, pedig ismerem a legtöbb gyengepontját.
Ahogy az idő telik, úgy kezdem egyre kevesebbnek érezni, hiába minden próbálkozásom. Utolsó fegyveremként húzom magam mellé mindkét karom, s helyezkedek el kényelmesen, egy nagyobb sóhaj kíséretében jelezvén, hogy nem óhajtom tovább piszkálni őt.
- Na~ - szólal fel csüggedten, de nem tesz semmi mást.
- Szálljunk ki, fázom.
- Rendben - mond le arról, hogy én bármi mást csinálnék még, s velem együtt feláll, hogy nekiláthassunk a törülközésnek.
Mivel én jelentősen gyorsabban haladok nála - ezt valahol a pontatlanságra foghatom, úgyis megszáradok egyszer - magamra kapom a bugyim, s a melltartóm, majd átölelve a fehér anyagba burkolt lényét kezdek hátrálni a fürdőszobából. Kinyitva az ajtót, rögtön megcsap a hűvös, de mit sem törődve vele fordulok balra, hogy egyenesen a konyhában kössünk ki. Nem valami nagy helyiség, azonban a célnak tökéletes. Ajkaimat finoman az övéire tapasztom, ám minden tervem ellenére az óvatosnak indult szándékom csakhamar vad, követelőző csókba torkollik, miközben én finoman az asztalnak tolom őt. Meglepett, s nem érti, mit keresünk itt, de hagyja magát vezetni, semmiféle tiltakozást nem tanúsít. Szerencsére, egyébként sem szokott…
Levéve róla a törülközőt, egy hanyag mozdulattal terítem az üres falapra, egy másodpercet sem pazarolva arra, hogy ne érezhesem selymes, még enyhén nyirkos bőrét. Jobbommal felfedező útra indulok, míg balommal átkarolva őt ültetem fel az asztalra, egy pillanatra sem hagyva megszakadni nyelveink heves táncát. Fázik, s bizonytalan, lábait a derekamnak feszíti.
Elhajolva tőle, vállainál fogva hátranyomom, még utolsókat igazgatva a törülközőn, hogy ne kelljen a hideg felületre feküdnie. Nem szól, nem kérdez, csak engedi, hogy mindent úgy csináljak, ahogy azt én szeretném. Bevallom, kissé félek, mert még véletlen sem szeretném, ha neki rossz lenne, de sosem mond semmit, hogy neki hogyan lenne jó.
Az asztal szabta korlátokhoz igazodva hajolok fölé, s nyomok puha csókot kulcscsontjára, hogy onnan vándorolhassak apró puszikkal elsőnek a jobb mellére. Selymes, vékony bőre teljes egészében bordáira feszül, miközben egyre szaporábban kezdi kapkodni a levegőt. Ujjaim oldalát simítják, míg mellbimbóját hirtelen ajkaim közé zárom. Felsőtestét feljebb nyomva követel többet az érzésből, közben talán öntudatlanul túrva tincseim közé. Nyelvemmel kényeztetve őt vándorolok át másik mellére, útközben vékony nyálcsíkot hagyva magam után. Kezemmel benyúlva lábai közé húzom finoman mutatómat belsőcombján, egészen nagyajkáig, még véletlen sem menve közelebb a célhoz, mint szeretném. Ám efféle ingerlésem nem tart soká, a kényesebb részekre más tervem van…
Csípőjét cirógatva puszilok végig szegycsontján, majd ahogy haladok egyre lejjebb, úgy válik hevesebbé simogatásom is. Szeméremdombjára csókolva érzem egész testét beleremegni, minden apróbb reakciójával ösztönözve engem a folytatásra. Egy gyors másodpercre felpillantok, hogy elveszhessek vágytól ködös tekintetében, majd bokáira fogva teszem lábait az asztal szélére, szabad utat nyerve a folytatásra. Előttem fekvő, kiszolgáltatott lénye feltüzel, s haladva a dolgokkal, egyre kevésbé vagyok képes betelni vele. Hallani akarom, látni, érezni őt…
Aprót fújva csiklójára figyelem az elmaradhatatlan reakciót, magamban kiélvezve a sikerem. Nyelvemmel végigszántok először egyik, majd másik hajlatában, hogy végül combjaira nyomott csókjaimmal feszegessem tovább szerelmem határait. Helyezkedik, mocorog, szinte kiérezni minden akciómat követően a csüggedtséget, de túl sok időt nem hagyok neki, egyszerűen szükségem van erre. Rá.
Jobbom újfent rátalál érzékeny alhasára, míg lassan, érzékien végignyalok nagyajkain, szándékosan ügyelve, hogy ne érintsem a kényesebb részeket. Csípőjét feljebb lökve vár folytatást, de nem is én lennék, ha megadnám azt neki. Fejemet felemelve figyelem vészesen emelkedő és süllyedő mellkasát, zilált, de még így is gyönyörű alakját, elképesztő valóját. Mint minden oldalát, ezt is imádom, de külön jó érzéssel tölt el, hogy csak én láthatom, én ismerhetem. Sosem elég belőle…
Végül megkegyelmezve neki hajolok vissza és nyalok végig csiklóján, tenyerem alatt érezve, ahogy minden izma megfeszül. Ezúttal nem tétlenkedem, egy gyors tempót felvéve igyekszem a kiváltott ingerek hevességéhez igazodni, keresve a számára legmegfelelőbb pontot. Kezemmel továbbra is lágyan cirógatom, míg az ő ujjai a törülközőben lelnek megnyugvást, azt erőszakkal gyűrve, s tépve. Mikor éppen nem azt nézem, hogy mit csinálok, tekintetem az arcán ül, figyelve a gyönyörtől eltorzult vonásait, mely számomra egyfajta megnyugvást, magabiztosságot ad.
A hosszas incselkedésnek köszönhetően nem kell sokat várni, hogy egyre erősödő hangja betöltse a konyhát. Ha lehetne, órákat hallgatnám, ám csakhamar követi fokozatosan feszülő teste, míg el nem éri a végét. Hajamba túrva tol el magától, majd felülve, rögtön szoros ölelésébe von, hogy nyakamba szuszogva pihenje ki az aktussal járó fáradalmakat. Az, hogy így szorít, a világon mindent megér, és tudom, másra szükségem sincs az élettől…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése