Taehyungnak az ébredést követő első gondolata, hogy ugyan hol van Yoongi és miért nem mellette, így nem is időzik sokat az ágyban, rögvest összeszedve magát elindul a másik megkeresésére.
- Hyung - lép ki a szobából, a hirtelen ért erős fény miatt a szemeit dörzsölgetve.
- Mondjad - fordul irányába az étkezőasztal felől a keresett személy, kezében egy üres tányért tartva.
Yoongi kifejezetten szereti a reggeli, még álmos, kócos, karcos hangú fiú látványát, amihez csak pluszt ad a rajta lévő gyűrött, két számmal nagyobb, világos póló és egyszerű szürke bokszeralsó, ezzel egy olyan oldalát láttatni engedvén, ami csak az övé. Ha tehetné, örökre bezárná a lakásuk négy falai közé, hogy rajta kívül senki más közelébe ne kerülhessen, de azon felül, hogy ez illegális, valójában ő sem bírná Taehyunggal egy légtérben túl sokáig.
- Hyung - nézelődik hevesen jobbra-balra, csak éppen a keresett személy irányába nem. - Hyung!
- Itt vagyok - sóhajt lemondóan, maga sem tudva, miért foglalkozik a fiatalabb cukkolásával, majd elé sétál.
- Hyung - pillant át felette, kezének élével még napellenzőt is formálva a szemei fölé.
- Taehyung - ejti ki mélyen és lassan, kezdvén elveszteni a türelmét.
Yoongi két dolgot utál igazán; a hideg kávét és ha a magasságával viccelődnek. Nem elég, hogy Taehyung most ezt csinálja, ám míg ő vele foglalkozik, a kávéja is kihűl.
- Hol vagy, hyung? - bámészkodik hevesen, mire az idősebb ezt megunva egyszerűen csak orrba pöcköli. - Ya! - kap fájón a sértett részhez. Tekintetét Yoongira emelve látja, ahogyan egyik szemöldökét felvonva figyeli őt néhány röpke pillanatig, majd már fordulna el, hogy folytatassa a dolgát, mikor Taehyung felnevetve tapsolni kezd. - Mégegyszer! - kérleli, fokozva a másik idegességét. - Ne ezt! - ugrik el előle felemelt keze láttán.
- Mutassak én neked valamit? - fonja ujjait a fiú csuklója köré, ezzel egykettőre megváltoztatva az iménti könnyed hangulatot.
- Mit? - süti le a tekintetét, hirtelen elvesztve eddig birtokolt önbizalmát.
Yoongi két röpke másodpercig elidőzik párja szégyenlős alakján, majd elengedve a csuklóját a tarkójára fog, s lehúzva magához, ajkait a fiatalabbéira tapasztja. Hallva Taehyung szusszanását, elmosolyodik, s érezvén, hogy a másik többet akar, egyszerűen csak elengedi őt és elsétál.
- Gyere reggelizni - veti még oda neki a válla fölött a megszeppent fiúnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése