A két fiatal kézenfogva sétálnak egy koraőszi késő délutánon a Naplemente által aranysárgára festett parkban, kiélvezve a kissé hűvös, de még mindig nem vészesen alacsony hőmérséklet nyújtotta örömöket. Az emberek szép lassan elindulnak hazafelé, hogy sötétedés előtt lakásaikba tudhassák magukat, azonban Roze és Jaehwan csak most érkeztek.
- Nézd, Kenci, ott egy mókus! - mutat a lány izgatottan egy, az avarban futó kisállatra, mi meghallva a hangot, szaporábbra veszi lépteit és felugrik a legközelebbi fára.
- Aranyos - mosolyog párjára, s átkarolva a vállát, magához húzza egy puszi erelyéig.
- Aranyosabb nálam?
- Nálad? Lehetetlen - fonja össze ujjaikat.
Egyre beljebb érve a park sűrűbb és kevésbé látogatottabb területére, a fényviszonyok is igencsak megcsappannak, ám ez közel sem zavarja őket további barangolásukban. A fák és bokrok ugyan még hordanak némi levelet, azonban azok java felvette már a sárgás, barnás fakó színeket, jelezvén, hogy ők sem maradnak sokáig odafent. A közvilágítást nyújtó lámpák csak a park népszerűbb szegletein kísérik az utakat, ezzel megadva a lehetőséget, hogy bentről a csillagok látványa gyönyörködtessen minden erre vágyó látogatót.
- Van egy jó ötletem - mosolyodik el Roze, célirányosan előre húzva párját.
- Ajjaj, Rozikám, mit találtál ki? - megy vele vidáman a fiú, kíváncsian várva a továbbiakat.
- Ugye, nekem már nincs meg… - halkul le annyira, hogy Jaehwannak nagyon kelljen figyelnie, hogy minden szót megértsen.
- Ohh - esik le neki szerelme mondandójának lényege.- Akkor menjünk haza - simogatja hüvelykujjával kézfejét, már félig megfordulva, de Roze nem enged.
- Nem akarok hazáig várni, Kennie~ - mereszt rá kiskutya szemeket, amitől a fiú szíve amúgy is megolvadna, hát még most…
- De csak mert te vagy életem szerelmetes Barbie babája - hagyja magát vezetni egy eldugottabb, teljesen sötétbe borult padig, honnan átvéve a vezetést, leül és ölébe húzza a lányt.
- Annyira nagyon szeretlek - karolja át a nyakát és egy szenvedélyes csókba invitálja párját, ki kapva az alkalmon öleli szorosan magához testét.
Roze Jaehwan barna tincsei közé túrva markol rá hajára, nyelvük játéka közben masszírozva a fiú fejbőrét, másik kezével még mindig nyakát ölelve. Kifulladásig unszolják egymást, és utána is éppen csak kicsit távolodnak el, de ez már jól érezhetően elég Jaehwannak a folytatáshoz, mit a fiatalabb ki is használ. Kedvese ölében ringatózva tér át ajkaival nyakára, arrébb húzva vékony dzsekije gallérját, hogy jól odaférhessen a fiú érzékeny pontjaihoz, néha-néha fogaival megkarcolva a vékony bőrt, ezzel hamar elérve, hogy a magasabb derekára fogjon és úgy húzza szorosan ölére.
- Türelmetlen vagy - vigyorodik el Roze, éppen csak megszakítva csókjait.
- Csodálkozol? - nyög fel egy lökés következtével.
- Én ennek csak örülök - tér vissza duzzadtan vöröslő párnáira, hogy azokat kényeztesse, miközben Jaehwan felállítja őt és finoman a hűvös pad faléceire fekteti, hogy - már amennyire tud - fölé térdelve csókolhassa, közben a lány nadrágjának gombjaival vesződve.
Apró puszikat hintve tér át arcára, majd állára és nyakára, hogy vékonyka nyálcsíkot húzva haladhasson kulcscsontjára, finoman megszívva, ahol éri, sötétlő foltokat hagyva maga után. Jobb kezével felnyúlva húzza le pólójának nyakát, ezzel beférközve mellei közé, mire Roze nagyobbat szusszanva simít Jaehwan fenekére, alaposan megmarkolászva azt. Sosem tagadta, miszerint neki ez a kedvenc része párján, így nem is rest minden adandó alkalommal ott barangolni, mi eleinte idegen volt a fiúnak, de már egyenesen szereti.
Az idősebb térdei fájnak a pad lejtése és keménysége miatt, a combját nyomja a háttámla, és annyira rövid, hogy görnyednie kell, ám ezeket figyelmen kívül hagyva segíti le kedveséről a farmert, maga mellé terítve a későbbiekre. Roze szégyenlősen összébb húzódik, tekintetével körbejárva a sötétség sújtotta területet, majd mikor nem észlel semmi mozgást, lábait szétnyitva öleli magához szerelmét, kinek anyag fedte merevedése legféltettebb pontjához nyomódik, ezzel egy elfojtott nyögést kiváltva belőle.
Jaehwan pár világos tincset kisöpörve kedvese szeméből, ott csókolja, ahol éri, közben finoman ringatva csípőjét, tudatában annak, hogy esetleg megsértheti nadrágja durva anyaga, még alsóneműn keresztül is. Bal alkarján kívül megtámaszkodik, jobb kezét pedig Roze pólója alá vezetve emeli fel egy ujjával melltartóját, hogy befurakodva a ruhanemű alá, tenyerét a lány domborulatára simítsa. Óvatosan masszírozza, újfent visszatérve ajkaihoz, hogy az ingerekkel még több nyögést kiváltson párjából.
- Kenh - fordul el Roze, s Jaehwan sötét íriszeibe révedve vezeti rá szavak nélkül kérésére.
- Imádlak - nyom egy puszit nyakhajlatába és kezét kihúzva felsőjéből, lenyúl, hogy bugyiját félretornázva férkőzzön be a lány csiklójához, mit eleinte csak simogatva, majd egyre intenzívebben kezd izgatni.
Ugyan az idő teltével a hőmérséklet egyre esik, a két fiatal szinte észre sem veszi. Roze mindig a új dolgok és apró veszélyek szerelmese volt, így ez számára egyszerre végtelenül ijesztő, mégis csodálatos, amit csak szebbé tesz, hogy Jaehwannal élheti meg, ki igyekszik minél kellemesebbé tenni számára az egészet. Amint elég nedvesnek véli kedvesét, felegyenesedik a pad végébe és sliccét lehúzva benyúl fecskéje oldalán, hogy ki tudja szabadítani izgalmi állapotban lévő, már teljesen kemény tagját. Jobb tenyerébe köpve keni szét nyálát makkján, s pár húzással teríti el nemességé egy részén, hogy aztán Roze térdeit feltolva feküdjön vissza két lába közé, baljával megtámaszkodva, végig lefelé nézve, hogy megtalálja az irányt. Derekát minél lejjebb nyomva helyezkedik, megkérve párját, ő tartsa oldalra bugyiját. Bejáratához nyomva csúcsát, odahajol Roze ajkaihoz és mélyen megcsókolja, ezzel elnyomva fájdalmának hangját, ahogy szinte félig elmerül benne. Hagy neki egy perc pihenőt, hogy szokhassa a méretét, addig meg végig párnáit becézgeti, majd mikor a lány feltolja a csípőjét, egy lökéssel merül el benne teljesen, hangosan felmorranva az érzésre. Másik keze szabaddátételét követően feltámaszkodik kedvese karjai mellet és egy lassú, könnyed tempót felvéve szuszog nagyokat, végig Roze vonásait figyelve. A vágy fokozódik, a hangulat a tetőfokára hág és a két fiatal egymás nevével az ajkain unszolják párjukat a gyönyör felé. Jaehwan azonban a környezetet sem zárja ki, ugyanis folyamatosan fülel, ami igencsak nehezékessé teszi a kikapcsolódást számára, elvégre aggódik, hogy valaki erre jár és meglátja őket.
- Khen - fordítja maga felé a fiú arcát, ki egy kedves mosollyal nyom csókot homlokára, a végletekig fokozva a tempót.
Roze ujjai Jaehwan hátára tévednek és erősen megszorítva tépi kabátjának anyagát, s szerelme nevét sóhajtva élvez el, mit pár pillanaton belül a fiú is követ. Néhány levezető lökés utána kihúzódva igyekszik rendezni légzését, zsebéből előtúrva pár papírzsebkendőt, hogy rendezzék magukat.
- Ezt megismételhetnénk, ha haza értünk - áll fel a lány, hogy gyorsan felöltözhessen.
- Egyetértek - pakolja el magát vigyorogva Jaehwan, majd a használt zsebkendőket elhajítva nyúl Roze kezéért.
- Olyanok vagyunk, mint a rossz tinik - kuncog, lassan kiérve a fénnyel borított utakra.
- Mert azok is vagyunk, nem?
- Nem eléggé…
- Ezen könnyen segíthetünk - veszi sietősebbre léptei Jaehwan, hogy mielőbb hazaérhessenek folytatni az éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése