Egy reszketeg sóhajjal eresztem el tekintetemmel a távolban munkálkodó Jint, minden erőmmel arra koncentrálva, hogy képes legyek kiűzni démonaimat gondolataim rengetegéből, ám a szívemre nehezedő ólomsúly miatt képtelen vagyok rá. Fáj, éget, s még több okot ír fel a már eddig is túlontúl hosszú listára, amiért utálhatom magamat. Hiába nem akarok rá nézni, ha becsukom a szemem is őt látom…
- Hát te, mit bámulsz ilyen elmélyülten? - foglal helyet mellettem Jimin, éppen csak bekúszva ezzel a látóterembe, de ez még koránt sem elég arra, hogy kizökkentsen a fullasztó letargiából.
- Seokjin hyungot - ejtem ki kertelés nélkül, mire észlelem, hogy ő is felé pillant.
- … És miért?
- Meg akarom érinteni - formálom szavak formájában bűnös vágyam, s noha már rengetegszer volt rá alkalmam, nem elég. Sosem elég…
- Mi tart vissza? - vonja fel a szőke a fél szemöldökét, egyértelműen tudatva irányomba, hogy furcsáll engem. Nem baj, ezzel nincs egyedül.
- Félek tőle… - motyogom bágyadtan, egyre inkább a padhoz szegezve gyáva valómat.
- Jintől? Tae, neked elmentek otthonról - lapogatja meg a vállam, majd felállva mellőlem távozik a közvetlen közelemből, oda, ahol a többiek múlatják az időt hangos hahotázásukkal.
- Nem Jintől - ingatom a fejem az abszurd következtetésen, elvégre már évek óta ismerem, és soha nem bántott szándékosan.
Magamtól félek… Az érzéseimtől. Attól, hogy talán nem talál viszonzásra. Attól, hogy mégis. Attól, hogy már most jobban ragaszkodom hozzá, mint amennyinek az elvesztését képes lennék elviselni. De szeretem őt. Mindennél jobban.
Íriszeimet az ég felé fordítva szentelem minden figyelmem a komótosan tovaúszó felhőknek, azon merengvén, milyen jó is lenne, ha én is felhő lehetnék. Az égen lebegve figyelném az emberiség szenvedését, vagy éppen végtelen örömét anélkül, hogy az bármit kiváltana belőlem.
Annyira nagyon szeretnék nem érezni…
Túl sokszor döntöttem már rosszul, így hiába a késztetés, a vágy, a remény, elnyomom önző énemet, örök titkomnak megtartva a bensőmet szétszakító kínt, hogy mellette maradhassak, amíg ő azt engedi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése