Jimin a tájból szürreálisan kirívó rózsaszín tincseit hátrasimítva ereszt el egy hatalmas mosolyt, szinte fel sem fogva jelen helyzetét, míg Yoongi ezt végignézve állapítja meg, hogy a fiatalabb hajkoronája közel olyan, mint az előttük elterülő földek szélébe szegényesen tűzdelt pipacsok halványabb példányai.
Éppen csak elmúlt dél, a Nap teljes erejéből ontja magából a meleget, elvétve köszöngetve a mellette ritkásan elhaladó felhőknek, éltető sugaraival simogatva mindenkit, akinek ínyére van a rekkenő hőség, meg azokat is, akiknek nincs. Ilyen időben normális ember nem mászkál a szabadban, s különösen kerülik az olyan helyeket, ahol nemigen van árnyékos terület, mint például a szántóföldeket egybekötő, kijárt utak, de valljuk be: Jimin és Yoongi a legjobb szándékkal sem nevezhetőek normálisnak.
A kicsiny, barna kutya méretét meghazudtoló bátorsággal szeli a métereket, hol előre, hol visszaszaladva gazdája lábához. Élvezi a szabadságot, de talán mégis ez a különös aura van rá ilyen hatással, mely eléri, hogy ő is boldogabb legyen a lehetetlennél.
- Holly, ne már - kerüli ki sokadjára az útjába akadt jószágot Yoongi, különösen ügyelve arra, nehogy véletlen rálépjen a törékeny állatra.
A hangulat szinte idilli, mindössze Jimin évelődik csendesen, küzdve belül a késztetéssel, hogy hozzáérjen az idősebbhez. Bár úgy gondolja, megtehetné, de mi van, ha a másik rosszul reagál, vagy kényelmetlenül érinti? Ugyan a lakott területet rég elhagyták, mégis más kint, a szabad ég alatt, mint otthon a négy fal közt, még úgy is, hogy valószínűleg senki nem látja őket. Fél… Ám tudja, minél többet rágódik ezen, annál kevesebb bátorsága lesz hozzá, így mozgósítva magát lép nagyobbat az előtte sétáló férfihoz, s csúsztatja a tenyerét az övébe, eszeveszett tempóban dübörgő szívvel konstatálva, ahogy Yoongi az ujjai köré fonja a sajátjait.
A kellemes szellő gyöngéden simogatja meztelen karjukat, a távolban munkálkodó hangok kíséretében ígérve vihart, amit kivételesen várnak is, remélve, hogy enyhít ezen a tikkasztó hőségen.
- Olyan szép minden - tekint körbe Jimin, sokkal inkább arra a tényre koncentrálva, hogy szerelme bőrét érzi az övén, mintsem a tájra.
- Valóban.
- Szerinted nagyon el fogunk ázni?
- Lehet - jelenik meg egy halvány mosoly Yoongi ajkain. - De nem baj.
- Egy kis víz sosem árt - von vállat könnyelműen a rózsaszín hajú, már-már remélve, hogy eléri őket a vihar.
- Nem hát. Menjünk erre - fordul be váratlanul, magával rántva Jimint a derékig érő fűbe. - Holly, gyere! - kiabál a távolban szaglászó kutyának, majd szép komótosan megindul előre.
- Nézd, de aranyos - figyeli a fiatalabb a magas növényzetben szökellő barna gombolyagot. - Nem lát ki - nevet a kisállaton.
Jimin tekintete végig Yoongin pihen, elmélyülve a számára gyönyörűnek talált férfi látványában, mely minden pillanatban képes az egekig száműzni pulzusát, ám amint ő felé pillant, máris az előttük ugráló, vagy a letaposott nyomukban baktató Hollyt mustrálja zavarában.
Nem beszélnek sokat. Nemigazán akad mondanivalójuk, elvesztek az érzésekben, főleg Jimin, kinek telhetetlen vágya egyre csak nő, ő pedig képtelen azt fékezni, netán helyén valóan kezelni. Ezen segít is az apró állat, ki közvetlen elé pattog, ezzel kigáncsolva a fiút, ki pánikszerűen szorít Yoongira, magával húzva a puha fűbe.
- Hoppá - kacag a véletlen baleseten.
- Hoppá, mi? - támaszkodik féloldalasan a kiterült Jimin fölé az idősebb, kedves görbülettel figyelve párját.
- Nem direkt volt - vigyorodik el, kivillantva fogait.
- Hát persze - hajol egyre közelebb és közelebb hozzá, míg össze nem érnek ajkaik. Egy könnyed, apró puszinak indult ugyan, de a rózsaszín hajú kihasználva a helyzet adta lehetőségeket, akaratosan kap Yoongi ajkaira, elmélyítve csókjukat.
A magas fű fedte ketrecükben büntetlenül tehetnek bármit, sosem fog kiderülni - nem mintha a kapkodás hevében érdekelné őket a dolgok napvilágra kerülésének esélye.
Jimin apró ujjait felfuttatva az idősebb karján mar annak lapockájába, s félig átölelve őt húzza le maga mellé, hogy óvatos felfedezésre indulhasson felsőtestén. Kiélvez minden másodpercet, hogy ennyire közel lehet hozzá, azt kívánva, bárcsak megállna az idő.
Engedve a vágynak válnak egyre intimebbé a pillantások, érintések, szusszanások, szép lassan visszafordíthatatlan vizekre evezve a szenvedélyek tengerén.
Holly íriszei az éppen másvalakivel foglalkozó gazdájára szegeződnek, majd csakhamar megunva a tőle ellopott figyelmet, közéjük furakodva zavarja meg a csókcsatát.
- Ne már - mosolyodik el Yoongi, ajkait még mindig Jiminéin tartva.
- Nem hiszem el - nevet fel a fiatalabb, az immár majdhogynem szájukba mászó kutyára nézve. - Annyira nagyon imádlak - nyom még puszit a férfi arcára, s fejét a mellkasára hajtva próbálja rendezni megszaporázott légzését.
- Én is téged - túrja ki az útból Hollyt, hogy közelebb húzódhasson párjához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése