- Soo, ne már~ - fojtja el, a folyosó közepén, már igencsak kikívánkozó nevetését Chanyeol, s egy egyszerű, mégis sejtelmes mosolyra cserélve azt, tekintetével alaposan végigméri az alacsonyabb srácot. - Csak rád köszönt.
- És? - rendezi a pillanat egy törtrésze alatt Kyungsoo az éppen csak zavartnak nevezhető vonásait, és nyakkendőjét megigazítva, a lehető leghalkabban fújja ki a tüdejében bennrekedt levegőt.
- Elpirultál - mutat rá immár hatalmas vigyorral a magas, minek meg is lesz az ára, ugyanis Kyungsoo nehezen tűri, ha legjobb barátja tréfát űz mélyen titkolt érzéseiből, ezért ökle lendítésével tervezi megtorolni az iménti akciót, azonban Chanyeol ma a megszokottnál is éberebb, így csupán arrébb állva, kikerüli azt.
- Inkább fogd be és haladjunk - kerüli ki egyszerűen a fejben már legalább hatszor meggyilkolt srácot és lépteit megszaporázva, egyenesen a könyvtárba siet, próbálva kiűzni gondolatai közül az imént látott fiút.
Do Kyungsoo tizenegyedikes, kiváló tanuló, kinek nem mellesleg magatartása is példamutató, ezzel kivívva magának a tanárok szimpátiáját. A fiú titkon már azóta szerelmes Kim Jonginba, mióta ő először átlépte az iskola hatalmas, és nem utolsó sorban nehéz kapujának küszöbét. Kyungsoo nem meleg, de még csak soha nem is érdeklődött más iránt, Jonginon kívül, így nem stresszeli magát olyasmivel, mint nemi identitásának taglalása, csupán csendben elemzi a most tizedikes nagymenőt, ki a lányok körében különösen kimagasló sikert arat, ráadásul nyíltan biszexuális.
- Te és a könyveid - morogja Chanyeol, ahogy cipőjének gumitalpa a folyosó rideg, csempézett talapzata helyett immár a recsegő faparkettát éri, és elszántan követi barátját a helyiség legeldugottabb és legérdektelenebb részlege felé, az irodalom sorhoz.
- Neked próbálok segíteni… - masírozik át elszántan a tiniregények közt, hogy végül a keresett olvasmányokhoz jusson, azonban figyelme mégsem lehet teljesen a papírcsodáké, ugyanis a magas srác folyamatosan megy utána és panaszkodik neki.
- De nem kértem. Inkább maradj csak Kai-nál - ejti ki Jongin becenevét, minek hatására Kyungsoo ledermed a könyvgerinceken végigfuttató ujjainak mozdulatába. Chanyeol pontosan tudja, hogy mivel talál legmélyebben a fiú lényébe és ezt sosem rest kihasználni, hisz baráti kiváltságának érzi őt piszkálni. Az alacsonyabbat még három hete kérte fel a matematika tanár, hogy így év vége felé közeledvén, segítsen Jonginnak, mert elviselhetetlen természete miatt az osztályában senki nem vállalta, valamint Kyungsoo elég jó tanuló és a szíve is hatalmas, ezért ha másról is lenne szó, akkor is egészen biztosan megtenné. Viszont nem másról van, hanem magáról Jonginról, akiért úgy epekedik a fiú, mint szomjazó a vízért, ám ezt mégsem mondaná senkinek. Az már más kérdés, hogy ennek ellenére majdnem mindenki tudja, még maga a másik fél is.
- Át akarsz menni a vizsgákon, vagy sem?! - emeli feljebb a kelleténél a hangját, hisz őt nem szokás megszólni ilyen apróságok miatt.
- Át, de-
- Nincs de! Most pedig szépen mész és megkeresed a lilából a hatodik kötetet - mutat ingerülten oldalra és már folytatná a kutatást, ha a magas nem nyitná újfent szóra ajkait.
- Szerintem csak kihasznál téged - nyilvánítja ki véleményét a tanuló partnerével kapcsolatban, teljes mértékig jó szándékkal vezérelve. - Csupán a segítséged kell neki, de közben mindenki mással ugyan ezt csinálja.
- Nem ismered őt - sóhajt fel, inkább kimaradva az újabb veszekedésből, mert ezen már annyiszor végigjártak, hogy nem óhajt több vitát nyitni róla.
- Hidd el, jobban, mint gondolnád - cövekel le a fiú mellé, ezzel meggátolva őt a haladásában, ami még nem is lenne akkora baj, mint hogy nem ment el a kért könyvért.
- Chanyeol - ereszti mélyebbre hangját és elővéve legridegebb tekintetét, a magas felé fordul, hogy még utoljára megpróbálja megértetni vele igazát. - Nem a te dolgod.
Valójában fél. Kyungsoo retteg attól, hogy Chanyeolnak igaza van, hisz kinek kellene egy alacsony, morcos, közel sem sportos és jólkinéző alak, mikor a másik majdhogynem bárkit megkaphat? Számtalan álmatlan éjszakán van túl emiatt, ám amint újra látja Jongint, minden felesleges gondolata tova száll, és csakis rá tud koncentrálni, ami néha annyira leköti, hogy még beszélni is elfelejt. Nehéz is így a világ egyik legunalmasabb tárgyát ráerőszakolni a fiatalra, akit mellesleg egyáltalán nem is érdekel, de ő mégis erősen küzd önmaga és a dacos tizedikes ellen.
- De… Minden az én dolgom, ami veled kapcsolatos.
- Jó - szívja be mélyen a levegőt, mielőtt teljesen kiakadna. - Akkor menj és alakíts ki köztem, meg a lila könyv hatodik kötete közt kapcsolatot, amíg még szépen mondom.
- Soo, ez hol szép? - húzza tovább az alacsonyabb idegeit, kontrázásképp könyökét meg is támasztva a másik vállán, ezzel kimutatva a kettejük közti lényeges méretkülönbséget, amit a fiatalabb kifejezetten utál. Ennek meg is lesz az ára, méghozzá egy keményfedeles, majd’ 200 oldallal rendelkező könyvvel mért csapás kíséretében, ami egyenesen Chanyeol fején landol, ezzel egy fájdalmas jajgatást kiváltva belőle. - Aish, rendben… - adja be végül a derekát, mielőtt még nagyobb károkat szenvedne, és lángvörös tincseit dörzsölgetve, el is indul afelé, ahol esélyesen fellelhető a neki parancsba kiadott kötet.
Lábait berogyasztva hajol előre, hogy kivehessen egy olyan könyvet, ami történetesen egyáltalán nem az irodalommal foglalkozik és ittléte egyelőre rejtély, azonban mielőtt ezt ténylegesen megtehetné, tekintete megakad a túloldalt egy ismerős alakon. Mivel a polctól nem látja az egyén arcát, fölegyenesedve kukucskál át egy másik résen, hogy megbizonyosodjon róla, az ténylegesen legjobb barátja szerelme-e. Érzéke nem csal, s ez még rendben is lenne, de a fiú nincs egyedül, amiben semmi furcsa sincsen addig, míg a tejfölszőke tizenegyedikes - történetesen Kyungsoo osztálytársa -, nem megy egy megengedhető pontnál közelebb a másikhoz. Chanyeol éppen csak ráeszmél, hogy Lee Taemin az, aki Jonginnal társalog a túlsó sorban, mikor a fiatalabb ketté szelvén azt a kevés távolságot is, ami köztük van, ajkait Taeminére tapasztja.
- Mi tart már ennyi ideig? - rúg véletlen a lábába Kyungsoo, ahogy próbálja kikerülni a magasat, ki erre megugorva, hangos zihálások közepette nyomja hatalmas tenyerét a mellkasára.
- Ya, megijesztettél! - rója fel előbbi cselekedetét, mire egy értetlen pillantást és némi homlokráncolást kap válaszul.
- Miért, mit csináltál? - sétál hozzá vissza, hogy meglesse, amit eddig barátja nézett, de még mielőtt ez sikerülhetne, Chanyeol szétdobobott karokkal elé áll, hogy megakadályozza benne.
- Miért van az, hogy ha valami van, az rögtön az én hibám? - kérdi tettetett sértettséggel, egy erőltetett mosolyt varázsolva arcára.
- Mondtam én, hogy hibás vagy? - tekint fel rá egy pillanatra, majd megragadva oldalát, tesz egy kísérletet annak errébb lökésére, ám a magas semmit nem mozdul.
- Nézd, megtaláltam a könyvet - fog vállára és húzni kezdi maga után, bár valójában semmit nem lelt, csupán valamilyen módot találnia kell, hogy ne láthassa meg őket.
- Furcsa vagy - hagyja magát egy darabig vonszolni, s mikor Chanyeol figyelme lankad, kitépi magát szorító ujjai közül és az előbbi helyre vissza sietve, az ott található regényeket kezdi vizslatni.
- Va, milyen hideg van itt! - ragadja meg felkarját és magához ölelve, szorosan tartja Kyungsoo fejét a mellkasába passzírozva, hogy még véletlen se láthasson semmit a könyvtárból. - Te nem fázol?
- Hé, eressz el! - rúgja lábon, de egy hangosabb szisszenésen kívül más reakció nem érkezik rá. - Nem hallod?! - emel le egy keze ügyébe kerülő könyvet, mivel hevesen csapkodni kezdi az őt fogva tartó barátját.
- Soo, ne csináld, ez fáj - próbálja fél karjával hárítani a csapásokat, de a másik addig-addig folytatja, míg ki nem sikerül szabadulni. - Ehh, azt hittem ennél többet ér az a vacak - mutat morcosan a nála tartott tárgyra, közben hevesen dörzsölgetve az imént ért helyeket magán.
- Nálad többet is…
- Ez fájt - szipog kettőt a hatás kedvéért és úgy dönt, itt az ideje bedobni az ütőkártyát, amivel biztosan magán tudhatja a fiatalabb figyelmét. - Törpe - borzol bele annak világos tincseibe, minek hatására rögtön tenyerének is feszül, de felkészülve a támadásra, kitartóan ellenáll, a lehető legtávolabb tartózkodva tőle.
- Szerintem is - érkezik egy vidám válasz valahonnan Chanyeol mögül, mire Kyungsoo rögtön megdermed, és kissé oldalra hajolva, hatalmasra nyílt szemekkel néz el a magas mellett. Chanyeol leengedve védelmét, válla fölött hátrapillant, s a látvány nem teszi boldoggá, ahogy Jongin és Taemin egymás szájára akadva vigyorognak egy darabig, majd kéz a kézben tovább haladnak.
- Soo… - kapja tekintetét a fiúra, tudván, hogy neki hatalmas fájdalom lehet ez most, de Chanyeolnak sejtése sincs róla, hogy Kyungsooban mi játszódik le jelenleg.
- Nincs baj - mosolyodik el egy vidámnak szánt gesztusként, görbülete mégis fokozatosan vált keserűbe és egy hirtelen mozdulattal hátrafordul, hogy rejteni tudja kiszökni vágyó könnyeit.
Do Kyungsoo sosem volt az a fajta, aki egykönnyen kimutatja az érzelmeit, ugyanis nem akar megbélyegezve élni gyengesége miatt. Világ életében csendben tűrte fájdalmait és egyedül nyelte a keserűséget, mely jelenleg is benne dolgozik, de neki nem számít, inkább mások hasznára szeretne válni, mintsem terhükre.
Úgy érzi, neki ez a sors adatott. Rendre összetöri mindenki, egyedül egyetlen emberben bízhat, ki most is mindent megtett, hogy neki ne kelljen szembesülnie ama ténnyel, melyet eddig is tudott, maximum nem akart belátni.
Továbbra is bírva büszke tartását, kifejezéstelen arccal tűri, hogy a sós cseppek végig szántsák lágy bőrét, de még arra sem tesz megjegyzést, hogy Chanyeol mögé lép és meleg tenyerei vállaira siklanak. Nem megy ennél se közelebb, se távolabb. Tisztában van vele, hogy mi történik, és hogy neki azt nem szabad látnia, mert azzal csak árt. Kyungsoo tovább fog tudni lépni, még ha időbe is telik, de ő ott lesz, hogy újra és újra összeszedje legjobb barátját, ki számára már inkább testvérét jelképezi, de ezt esze ágában sincs elmondani a fiatalabbnak, elvégre az fél a szoros kapcsolatoktól, pontosan emiatt. Nem akar több veszteséget…
Szia!:)
VálaszTörlésAzt hiszem, még nem nagyon olvastam tőled, így kíváncsian vártam, hogy mivel rukkolsz elő.:) A megadott témában számos történetet olvashattunk már, ám ez a történet picit mindegyiktől eltért, ugyanis itt nem a szerelmi háromszög volt középpontba állítva, sőt még csak nem is azok az érzések, amik Kyungsoo lelkében keringtek, hanem Soo és Chanyeol barátsága. Nekem tetszett ez a megoldás, hisz’ úgy érzem, az ember arról tud igazán jól írni, amiben hiteles tud maradni. Szóval elismerésem, hogy megtaláltad a tapasztalataidnak, életkorodnak, közegednek leginkább megfeleltethető módot arra, hogy feldolgozd a kihívás témáját:), szerintem ez egy fontos és értékelendő dolog, gondoljunk csak a sok balul elsült szex történetre intimitást még nem tapasztaló ifjú szerzők tollából. :)
A Shattered hopes (magyar nyelven íródott, magyar olvasóknak szánt írás esetében stílszerű magyar nyelvű címet adni) Kyungsoo epekedését mutatja iskolatársa, Jongin iránt, s ezzel párhuzamosan bepillantást enged legjobb barátjához fűződő kapcsolatába. A mellékszál számomra itt Soo Jonginhoz fűződő érzelmei voltak, melyekről annyit tudtunk meg, hogy nagyon mélyek, de hogy miből fogantak, arra sajnos nem nagyon kaptunk magyarázatot. Jonginról ugyanis csak annyit tudtam meg, hogy elviselhetetlen a természete, így a fejemben egy elég nagy kérdőjel maradt, hogy vajon miért szereti őt ennyire ez a fiúcska.
A fő szál számomra a barátság képei voltak, melyek diszkréten rajzolódtak ki. Engem nagyon megnyert az a kedvesség, ahogy Chanyeol viszonyult barátjához, hogy a folyamatos felszínes civódás alatt ott lapult a kőkemény, őszinte, megkérdőjelezhetetlen barátság, ami szinte ösztöneibe ívódva késztette arra, hogy minden mozdulatában úgy cselekedjen, hogy az barátjának előnyére váljon.
A karakterek közötti különbözőség szépen érződött, Kyungsoo mogorvább, határozott stílusa, szemben Chanyeol közvetlenebb, nyitottabb, humorosabb lényével. Dicséretes, hogy sikerült ezt a különbséget nemcsak a cselekedeteikkel, de szóhasználatukkal is támogatnod, s így a karakterformálás jelen volt a történetben, mégis célszerű lehet olykor a külsejük visszaadására is nagyobb hangsúlyt fektetni.:)
A párbeszédekkel volt egy kis gondom, mégpedig, hogy kissé rövidke mondatokban kommunikáltak a fiúk, ami így olvasva nem vált kifejezetten zavaróvá, de ha az ember egy filmként képzeli el, s olvassa ezeket a sorokat a körítés nélkül, akkor kicsit viccessé válik ez a fajta szófukarság. :) Ne félj hosszabban beszéltetni a karaktereidet, mert minden egyes szavukkal egyre inkább átérezhetővé válik a személyiségük. A párbeszédek kapcsán még egy formai megjegyzést tennék, rendszerint nem szokás vastagbetűvel szedni ezeket a sorokat.
VálaszTörlésHa már a formai dolgoknál tartunk, a bekezdésekkel voltak még apróbb problémák, pl egy bekezdésen belül érdemes egyetlen témát taglalgatni csak, s új témára vonatkozó gondolatokat új bekezdésbe tenni, szintúgy ha másik szereplőre térsz át, akkor is érdemes új bekezdést kezdeni. Egy hely volt, ahogy az „ő” szó egyik mondatban Soo-ra, a következőben Chanyeolra vonatkozott, ami kissé zavaróvá vált. Ilyen esetekben is célszerű a könnyebb érthetőség érdekében külön bekezdésben taglalni a szereplőket. :)
Helyesírást tekintve mindannyiunkhoz hasonlóan neked is érdemes lenne bétáztatnod, egybe-különírási hibák, vesszőhibák, elgépelések előfordultak, de számuk nem ért el egy olyan mennyiséget, hogy ettől a szöveg igénytelenné váljon.
Stílusod könnyed volt, igazi ifjúsági regényeket idéző, jól olvasható, könnyen követhető, logikai zavarok nem voltak a történetben (a Jongin imádat megmagyarázhatatlanságát leszámítva :)) Látszott a szövegen, hogy törekszel a választékosabb megfogalmazásra, és tudatosan kerülöd a szóismétléseket, ez követendő példa. :) Ha ezen a téren további fejlődést szeretnél, ajánlani tudom minél több szépirodalmi könyv olvasását, melyekből számos árnyalt és választékosan ható kifejezés tanulható el. Csak így tovább!
Összefoglalva ez egy bájos, szerethető történet volt részben a szerelemről, részben a barátságról. Fiatalos karakterekkel, kik a koruknak megfelelően beszéltek, gondolkodtak, cselekedtek, éreztek. Megható volt a baráti szál erőssége, ami üzenetként közvetíti, hogy az életben egyedül a barátság nyújt biztos alapot, legyen szó bármiről. :) Apróbb formai és nyelvhelyességi hibáktól eltekintve ígéretesen megírt, egyedi stílussal megalkotott történet volt. Köszönöm, hogy olvashattam! Csak így tovább!
Xiumaru^^
Köszönöm szépen a kifejtett véleményt!
VálaszTörlésÍgy utólag én is rájöttem, hogy sokkal nagyobb hangsúly van kettejük barátságán, mint magán a szerelmiháromszögen, de igazából ez volt már a harmadik nekifutásom és egyben a harmadik párosom is, mert egy sokkal lazább történetet szerettem volna kihozni, merthogy tőlem inkább nehezebbek kerülnek ki.
Igyekeztem nem a párbeszéddel nem elhúzni az egészet, de ezek szerint nem így kellett volna, és elismerem, tényleg kevés lett.
A formázás már csak megszokás, de a bekezdésekkel még nem vagyok jóban, mert eddig teljesen egybe írtam mindent, csak pár hónapja kezdtem figyelni erre, ám igyekszem fejlődni minden téren. Sokat olvasok, változatos témákban és mégtöbbet írok, ami részben meglátszik október óta, mert azóta foglalkozok ezzel huzamosabban, azonban ezt az egészet 7 éve kezdtem.
Mégegyszer köszönöm szépen, hogy elolvastad, véleményezted és hogy egyáltalán időt szántál rá :)